[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nagyon király :D Imádommm :D Folytassátok minden képpen! De be ne fejezztétek :@
2010.09.17 23:54 Dodó „
75. fejezet
Tay lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt. Mindenki odakapta a fejét, és feszült, aggodalmas, kérdő tekintettel nézett rájuk. Tay és Joe kézen fogva a lépcső aljához sétáltak.
- Sajnálom, hogy nem úgy alakult a karácsony ahogy szerettük volna. Jóéjszakát! –mondta lesütött szemmel, majd egy puszit nyomott Joe homlokára és felsietett a szobájába.
- Nos… hogy telt az estétek? – próbálta humorosan megtörni a csendet a fiú.
- Ez nem vicc Joe! Beszélnem kell vele! –mondta zaklatottan Nick és azonnal a lépcső felé indult.
- Nem engedhetem! Megkért rá!
- Már pedig ebben nem tudsz megakadályozni!
- Nicholas! Tiszteletben kell tartanunk Tay kérését. Joseph elmondanád hogy tulajdonképpen mi folyik itt? –kérte Id. Kevin.
- Hidd el Apu az most hosszú lenne. A lényeg az amit Tay mondott és megígérte hogy holnap mindent elmesél személyesen.
- Hagyjuk hagy gondolja át a történteket! –javasolta Kev.
- Igen ez csak rá, és…Nickre tartozik. Na fiúk már elég késő van ideje lefeküdni. – mondta Denise.
- Mindjárt anya! Nick beszélhetnénk? –vonultak félre. –Arra szeretnénk kérni Kevinnel hogy hagyd békén Tayt csak ma este. Megígérte hogy holnap mindent el fog mondani. –kérte Joe.
- Jó.
- Nick most komolyan! –szólt rá Kev.
- Jó megígérem! Türelmes leszek és kivárom a holnapot!
- Helyes tesó! Megyek még fel kell hívnom Daniellet hogy jó éjt kívánjak neki! Aludjatok jól! –köszönt el Kev.
- Én is megyek zuhanyozni. Jóéjszakát! –majd Joe is távozott.
Tay nem bírt elaludni. Hiába gondolta végig a dolgokat újra és újra, nem tudta lehunyni a szemeit. Végül hajnali egy felé úgy döntött nem bírja tovább alvás nélkül, felkelt és lement a konyhába egy pohár langyos tejért. Miután elkészítette az italt felült a konyhapultra és lassan kortyolgatni kezdte. A holdfény sejtelmesen bevilágította a konyhát. Tayen eluralkodott egy kellemes, nyugodt érzés. Lehet hogy a tejnek, lehet hogy a környezetnek, lehet hogy a kimerültségnek betudható hogy Tay pár perc múlva elnyúlt a konyhapulton és elaludt.
Nick nem bírt elaludni. Hiába gondolta végig a dolgokat újra és újra, nem tudta lehunyni a szemeit. Végül úgy döntött nem bírja tovább, így lement a konyhába egy pohár langyos tejért. A holdfény már teljesen más szögből sütött be az ablakon, a konyhában teljes sötétség volt. Miután majdnem átesett egy széken, megtámaszkodott a pultnál. Meglátta Tay-t ahogy ott alszik. Karjaiba kapta, és felvitte a lány szobájába. Lefektette az ágyba, betakargatta majd bebújt mellé.
- Jaj drága kicsi Tay! Mi van velünk? Hogy tudtuk ezt így elszúrni? –suttogta, miközben félresöpört egy hajtincset a szundikáló lány arcából. – Vagyis én hogy tudtam így elszúrni?! Nem figyeltem rád eléggé és sosem mondtam ki igazán hogy mit érzek. Az igazság az, hogy jobban szeretlek mint bárki mást ezen a világon! Te vagy a legfontosabb nekem! –puszilta meg a lány homlokát.
- Ezt miért nem tudtad előbb mondani?! –suttogta Tay, majd közelebb hajolt Nickhez. A fiú beletúrt a lány hosszú, sűrű, szőke hajába, magához húzta és olyan gyengéden mégis szenvedélyesen csókolta meg hogy még a föld is beleremegett.
” |
Az egész sztori... az elejétől a végéig iszonyatosan jó: izgalmas, fordulatos, mindig leköt :o) Jól nyomjátok Csajok! Csak így tovább! Várom az újabb részt! |
Nagyon jó a történet:) Mindig várom mikor lesz új  |
Nagyon jó! Mint mindig :) Hamar az újat! :) |
Király volt!Légyszi minélelőbb rakjatok fel új részt!Nagyon tetszett! |
|
75. fejezet
Tay lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt. Mindenki odakapta a fejét, és feszült, aggodalmas, kérdő tekintettel nézett rájuk. Tay és Joe kézen fogva a lépcső aljához sétáltak.
- Sajnálom, hogy nem úgy alakult a karácsony ahogy szerettük volna. Jóéjszakát! –mondta lesütött szemmel, majd egy puszit nyomott Joe homlokára és felsietett a szobájába.
- Nos… hogy telt az estétek? – próbálta humorosan megtörni a csendet a fiú.
- Ez nem vicc Joe! Beszélnem kell vele! –mondta zaklatottan Nick és azonnal a lépcső felé indult.
- Nem engedhetem! Megkért rá!
- Már pedig ebben nem tudsz megakadályozni!
- Nicholas! Tiszteletben kell tartanunk Tay kérését. Joseph elmondanád hogy tulajdonképpen mi folyik itt? –kérte Id. Kevin.
- Hidd el Apu az most hosszú lenne. A lényeg az amit Tay mondott és megígérte hogy holnap mindent elmesél személyesen.
- Hagyjuk hagy gondolja át a történteket! –javasolta Kev.
- Igen ez csak rá, és…Nickre tartozik. Na fiúk már elég késő van ideje lefeküdni. – mondta Denise.
- Mindjárt anya! Nick beszélhetnénk? –vonultak félre. –Arra szeretnénk kérni Kevinnel hogy hagyd békén Tayt csak ma este. Megígérte hogy holnap mindent el fog mondani. –kérte Joe.
- Jó.
- Nick most komolyan! –szólt rá Kev.
- Jó megígérem! Türelmes leszek és kivárom a holnapot!
- Helyes tesó! Megyek még fel kell hívnom Daniellet hogy jó éjt kívánjak neki! Aludjatok jól! –köszönt el Kev.
- Én is megyek zuhanyozni. Jóéjszakát! –majd Joe is távozott.
Tay nem bírt elaludni. Hiába gondolta végig a dolgokat újra és újra, nem tudta lehunyni a szemeit. Végül hajnali egy felé úgy döntött nem bírja tovább alvás nélkül, felkelt és lement a konyhába egy pohár langyos tejért. Miután elkészítette az italt felült a konyhapultra és lassan kortyolgatni kezdte. A holdfény sejtelmesen bevilágította a konyhát. Tayen eluralkodott egy kellemes, nyugodt érzés. Lehet hogy a tejnek, lehet hogy a környezetnek, lehet hogy a kimerültségnek betudható hogy Tay pár perc múlva elnyúlt a konyhapulton és elaludt.
Nick nem bírt elaludni. Hiába gondolta végig a dolgokat újra és újra, nem tudta lehunyni a szemeit. Végül úgy döntött nem bírja tovább, így lement a konyhába egy pohár langyos tejért. A holdfény már teljesen más szögből sütött be az ablakon, a konyhában teljes sötétség volt. Miután majdnem átesett egy széken, megtámaszkodott a pultnál. Meglátta Tay-t ahogy ott alszik. Karjaiba kapta, és felvitte a lány szobájába. Lefektette az ágyba, betakargatta majd bebújt mellé.
- Jaj drága kicsi Tay! Mi van velünk? Hogy tudtuk ezt így elszúrni? –suttogta, miközben félresöpört egy hajtincset a szundikáló lány arcából. – Vagyis én hogy tudtam így elszúrni?! Nem figyeltem rád eléggé és sosem mondtam ki igazán hogy mit érzek. Az igazság az, hogy jobban szeretlek mint bárki mást ezen a világon! Te vagy a legfontosabb nekem! –puszilta meg a lány homlokát.
- Ezt miért nem tudtad előbb mondani?! –suttogta Tay, majd közelebb hajolt Nickhez. A fiú beletúrt a lány hosszú, sűrű, szőke hajába, magához húzta és olyan gyengéden mégis szenvedélyesen csókolta meg hogy még a föld is beleremegett.
|
|
Megjegyzés:
Mivel tegnap volt Nick szülinapja úgy gondoltuk, hogy e jeles alkalomból dupla részt kaptok ajándékba! Reméljük örültök neki, és Nicknek pedig utólag is Boldog Szülinapot! És ha tetszett a két rész, légyszi írjatok komit! :D
74. fejezet
Tay csak futott és futott, meg sem állt a parkolóig. Ott az autó oldalának dőlt és kitörölte szeméből a könnyeket.
- Tay várj már! –kiáltotta Joe. –Csodás voltál! –lihegte mikor utol érte a lányt.
- Mégis mi volt ebben a csodálatos?! Megaláztam magam az egész világ előtt!
- Dehogy is! Hihetetlen volt amit tettél! Én… - folytatta volna Joe, mikor Taylor félbeszakította.
- Ne haragudj, de nem szeretnék többet erről beszélni!
- Jól van, akkor induljunk! –mondta a fiú, majd kinyitotta Taynek az ajtót.
Hazafelé az út teljes csöndben telt. Tay egész végig kifelé bámult az ablakon és egy szót sem szólt. Mikor már csak két utcányira voltak a háztól Joe lehajtott az út szélére, és leállította a motort.
- Tay, tudom hogy nem akarsz beszélni a történtekről de muszáj lesz, és jobb ha előre felkészülsz mert otthon magyarázatot fognak várni legfőképp Nick.
- Tudom, de ez olyan nehéz! Én nem merek a szüleid elé kerülni, úgy érzem mintha elárultam volna őket, aztán ott van Frankie akinek sikerült tönkretennem a karácsonyát, Kevin aki mindig bízott bennem, és Nick akinek momentán a szemébe se tudnék nézni. Joe most mit tegyek? –fakadt sírva ismét Tay.
- Semmi baj! Segítek! Mindent megoldunk, oké?! A szüleim saját gyerekükként szeretnek, és ha elmondod nekik hogy mit érzel egész biztos megértik a dolgot, Frankie amint megkapja az ajándékait elfelejti mi is történt, Kev szerintem ugyan azt gondolja mint én, hogy ez volt a legjobb ami csak történhetett, mert nektek együtt kell lennetek. Viszont amit mindannyian ugyan úgy gondolunk az, hogy ezt nektek kell megbeszélnetek Nickkel, mert csakis a ti dolgotok hogy mi lesz a továbbiakban!
- Köszi Joe! Teljesen igazad van! Viszont egy kis időre lenne szükségem, hogy mindent át tudjak gondolni, és hogy tiszta fejjel tudjak beszélni mindenkivel, úgyhogy megtennél nekem egy kis szívességet?
Mikor a ház elé értek Tay vett egy nagy levegőt és kiszállt a kocsiból. Megvárta míg Joe ugyan ezt teszi, majd felé fordult.
- Kérlek ne hagyj magamra!
- Itt leszek melletted, ígérem! –fogta meg a lány kezét.
Határozott léptekkel a ház felé indultak, majd mikor az ajtóhoz értek Tay kicsit visszakozva fogta meg a kilincset.
- Menjek én előre? –kérdezte Joe.
- Köszi, de ezt most nekem kell megtennem.
|
73.fejezet vége
A nappaliban a légy zümmögését is hallani lehetett, akkora volt a csönd. Mindenki döbbent pillantást vetett Nickre, aki elkerekedett szemekkel még mindig a TV sötét képernyőjét bámulta. |
73.fejezet
Joe vigyázz! –kiáltotta Tay, majd nagy fékcsikorgással sikerült megállniuk az út melletti lehajtónál, pár centire az ároktól.
-Jól vagy? –kérdezte Tay aggodalmasan.
-Jobban lennék, ha elmondanál mindent, mert egyszerűen nem hiszek a fülemnek. Tényleg van egy testvéred? Miért nem mondtad el? És hogyhogy nem veletek él? –fakadtak ki Joe-ból a kérdések.
-Igen, van egy öcsém Erick. Azért nem mondtam, mert a szüleim nem szeretik hangoztatni, mert Erick nem a közös gyerekük, hanem apám egyetlen és utolsó félrelépéséből fogant. A születésénél komplikációk akadtak, és nem teljesen egészséges. Egyfajta idegrendszeri betegség maradt vissza nála.
-Jajj Tay, én szörnyen sajnálom! –ölelte magához Joe a lányt.
-Remélem most már érted, és nem haragszol rám amiért nem mondtam el!
-Egyáltalán nem haragszom! Nick tud Erickről?
-Nem, de Miranda valahonnan megtudta, és most azzal zsarol, hogy ha meglát Nickel mindent kitálal a sajtónak.
-A kis szemét boszi!
-Igen, és ha meglátja a TV-ben vagy az újságban ami Nicckel történt köztünk… bele se merek gondolni.
-Szegény fiút szét fogja szedni a sajtó! Gyerünk állítsuk le a banyát.
Azonnal a kórházhoz hajtottak, hogy beszéljenek Mirandával. Az épület előtt hatalmas volt a káosz: fotósok, riporterek, újságírók. Joe és Tay a hátsó ajtón osontak be. Rögtön a harmadik emeleten lévő nővérpulthoz rohantak.
-Elnézést, Miranda Hamptonhoz jöttünk! – hadarta Joe, miközben levegőért kapkodott.
-Kérem, nagyon sürgős lenne! –sietette Tay.
-Nagyon sajnálom, de Ms. Hamptont már kiengedték.
-Köszönjük! –szomorkodott a lány.
-Most mi legyen? –kérdezte Joe.
-Nem tudom! Csak reménykedni tudok benne, hogy még nem tud a dolgokról! –kezdett el sírni Tay.
-Nem lesz semmi baj! Mindent megoldunk! –ölelte magához Joe.
Ekkor nagy hangzavar és lábdobogás hallatszott, és sajtósok, tv-sek hada rohamozta meg a fiatalokat. Vakuk villanása szakította félbe őket, majd kérdések hada szakadt a nyakukba.
Eközben a Jonas házban kissé lenyugodott a hangulat. Nick szótlanul ült egy fotelben és csak bámult maga elé. Denise és Id. Kevin elpakoltak a konyhában, míg Kev Daniellel telefonált.
-Nick ideadnád a távirányítót? –kérte Frankie.
-Frankie most ne légyszi. Mára elég volt a botrányokból!
-De én unatkozom! –nyúlt az irányító után, majd bekapcsolta:
Itt Emily Carter jelentkezik a Californiai St. Michaels kórházból. Azért jöttünk ide hogy megkérdezzük Nick Jonas barátnőjét Miranda Hamptont, hogy mit szól Taylor Addams és Nick botrányos csókjához. Bár a lány elhagyta a kórházat, mi mégis lencsevégre kaptuk Joe Jonast és Taylort ahogy ölelkeznek a kórházban:
-Miss Addams: Igaz hogy maga és Nick Jonas együtt vannak? Milyen kapcsolat fűzi Joe Jonashoz? Miss Hampton, és Matt Messa mit szól a történtekhez? – zúdította Tayre a kérdéseket a riporter.
Eközben a Jonas házban mindenki a TV elé gyűlt és feszülten várták, hogy mi következik.
-Ők a családom! Olyanok vagyunk, mint a testvérek! –bújt ki a kérdések alól Tay.
-Ez így igaz, Tay teljes mértékben a család tagja. –támogatta Joe.
-De Miss Addams a testvérek ugyebár nem szoktak csókolózni! Milyen kapcsolat van maga és Nick között? –faggatózott a riporter.
Taylor hiába próbálta tartani magát, megtört és sírva Joe-ra pillantott.
-Ezt már nem bírom tovább! – suttogta. Már nem bírok tovább így élni, és nem tudok többet hazudni. Az igazat akarják hallani? Fogalmam sincs hogy Nick Jonas mit érez, de számomra egy nagyon fontos ember, és különleges helyet foglal el a szívemben! És igen, szeretem Nick Jonast! Szerelmes vagyok belé! Most boldogok?! Kellemes Karácsonyt! –futott el zokogva Tay.
Joe döbbenten állt továbbra is a kamerák előtt, majd mikor észbekapott Taylor után rohant.
Az évszázad hírét hallották az imént. Taylor Addams élő adásban vallotta be, hogy szerelmes Nick Jonasba. Hogy ennek mi lesz a vége? Még nem tudni, de biztosak lehetnek benne, hogy mi utána járunk a dolognak. Emily Cartert hallották a Star TV-től innen a St. Michaels kórházból.
|
várom a folytatást... nagyon jó a történet |
Hol a 73-74-75-76-77 rész???nem adja ki :S |
72. fejezet
Frankie nem tévedett. Az összes újságíró félretette a karácsonyi áhítatott és a Jonas-ház köré sereglett.
Idősebb Kevin nem kiabált, hanem szó nélkül visszavonult a szobájába.
Mindenki szerint jobb lett volna, ha ordít.
Joe több pohár vizet megivott mire újra normálisan lélegzett, Kevin és Frankie gyorsan elpakolták a vacsorát.
A telefon megállás nélkül csöngött, míg Nick idegesen ki nem húzta a falból a zsinórt.
Denise tátogott, mint egy aranyhal és úgy is érezte magát, Tay megdermedt.
A tévét bámulta, amiben újabb és újabb képeket mutattak be, de nem csak a ma délelőttről, hanem az első koncertről ahol megismerkedtek, a tehetségkutatóról és Tay első igazi koncertjéről.
Egészen addig, míg Nick paprikapiros fejjel ki nem kapcsolta a Tv-t.
Tay ekkor végre ránézet és a szeméből annyi szomorúság sugárzott, hogy Nick megdermedt. A fiú eddig se volt büszke magára, megbántotta a szüleit, közbotrányt okozott karácsonykor, és megsebezte azt, akit a legjobban szeret a világon.
Tay nem tudott megszólalni. Minden az ő hibája. Id. Kevin és Denise haragszik rá, Nick dühöng, valószínűleg Miranda miatt. Taynek csak most jutott eszébe az az álnok kígyó. Ha meglátja a felvételt beszélhet Erickről. Azt nem engedheti meg!
- El kell mennem! – hasított a csöndbe Tay hangja. Mindenki felkapta a fejét és úgy néztek rá mintha megőrült volna.
- Hová? Most? – nézett rá Nick értetlenül.
- Igen most. – mondta Tay az ajtóból. Felrohant a szobájába, beledobált pár ruhát a táskájába, felkapta a kocsi kulcsot és lerohant a lépcsőn. Nick a fordulóban kapta el.
- Így nem mehetsz el! – mondta a fiú, megpróbálva a lány szemébe nézni. – Mi történt még? Ez nem csak a képekről szól. Mi a baj?
- Nick, el kell mennem most. Engedj, kérlek! – mondta Tay.
- Zaklatott vagy. Így nem vezethetsz. Elviszlek. – ajánlotta a fiú.
- Nem! Nem kellene, hogy együtt lássanak minket. – Nick tudta ezt, de fájt neki hogy a lány ilyen egyszerűen kimondja. Halkan felsóhajtott.
- Ha ezt akarod, jó! De enged, hogy Joe elvigyen. – kérte a lányt. Tay ránézett majd némán bólintott.
- Rendben. Szólok neki. – mondta Nick majd otthagyta a lányt, holott semmit se szeretett volna jobban, mint átölelni.
5 perccel később Joe és Tay a lány fekete BMW-jében ültek. Joe lassan a lány felé fordult.
- Most hova? – kérdezte halkan.
- A kórházhoz. – felelte Tay. Joe csak nagy nehezen értette meg mit mond a lány.
- Csak nem?! Tay, ugye nem a boszinak akarsz magyarázkodni? – a fiú elég dühösnek tűnt. – Tay, ennek...
- De igen! Ha az kell, megígérem, hogy nem megyek Nick közelébe. Bármit megígérek neki.
- De miért, Tay ennek semmi értelme, hisz....
- Tud az öcsémről. - sóhajtotta a lány.
- Mi???? – kérdezte Joe és félrekapta a kormányt.
- JOE!!!!!! –kiáltotta a lány.....
Folyt.köv. |
71. fejezet vége
-Köszi, most már letehetsz! –kuncogott.
Még megcsinálták a díszítés utolsó momentumait és megterítettek.
Eközben a vacsora is elkészült. A család asztalhoz ült. Minden nagyon szép, és finom volt. Épp a főétel kellős közepén tartottak, mikor hirtelen bekapcsolódott a tv.
-Bocsi, bocsi véletlenül rákönyököltem! –mentegetőzött Joe.
-Várj! –kiáltott Kev mikor elolvasta a szalagcímet. „Karácsonyi hangulatban a Jonas testvér!” Hangosítsd Joe, gyorsan!
„ Hiába a szeretet ünnepe mindenkit megfertőz! Nem volt ezzel másképp a legifjabb Jonas tesó Nick sem, akit lencsevégre kaptak a fotósok, miközben barátnőjével a szintén ismert énekes Taylor Adamsel enyelgett egy fenyőfa vásáron. A szerelmüket nyíltan nem vállaló pár, szenvedélyesen csókolózott a hóesésben. Ez mind szép és jó, de mi van Nick kórházban fekvő barátnőjével?” - mondta a műsorvezető, majd beadták a helyszínen készült képeket és felvételeket. Tayben meghűlt a vér. A szülők döbbent csöndben bámultak egymásra, Kev kezéből kiesett az étellel teli villa, Nick köpni-nyelni nem tudott, Joe pedig félre nyelt egy nagydarab pulykát. Csak Frankie tudott beszélni:
-Hűha! Ebből még nagy balhé lesz! |
71. fejezet
- Sajnálom. – nyögte Tay és visszarohant az autóhoz. Nem tudta mi ütött belé, hisz tudta, hogy ezzel csak a saját szívét töri darabokra.
Nick nem tudta mit tegyen. Ez igazán nem az ő hibája. A fenét nem. – mondott ellent neki a lelkiismerete. Tay biztonságra vágyott és az ő hibája, hogy a lány ezt nála keresi. A fiúból szempillantás alatt elszállt a karácsonyi hangulat, és a helyét harag vette át. Iszonyatosa dühös volt magára.
Jack Peters rég volt ilyen boldog. Nem érdekelte a karácsony, de ami a téren történt annál inkább. Vigyorogva kattintott még kettőt a gépével majd elővette a mobilját.
- Newsweek. – szólt bele Clara a recepciós lány, mire Jack hadarni kezdett. – Clara, szólj a nyomdába ne nyomják a holnapi lapot, megvan a címlap sztori. – mondta majd gyorsan szétkapcsolt. Igen ezzel végre övé lesz a címlap. A szerkesztőségig megse állt, közben újra tárcsázott.
- Sztár hírek--- sztárok, pletykák,igaz hírek. Miben segíthetek? – kérdezte egy hang a vonal túloldaláról.
- Adja a szerkesztőjét, képeim vannak az esti adásukhoz!
Nagy nehézségek árán felkötötték a fát a kocsi tetejére.
A hazaút nagyon csöndesen telt. Frankie a hóesést kémlelte, Tay még mindig meglepetten ült a csók óta, Nick pedig magába roskadva vezetett. Amint hazaértek, és beléptek a bejárati ajtón csodálat fogta el őket. Kellemes illatok szálltak a levegőben, friss étel és a fagyöngy illatának keveredése.
A fiúk gyorsan behurcolták a fát, Tay pedig segített Denisenek megcsinálni a pulyka töltelékét.
- Kezdhetjük a fa díszítését? –kérdezte izgatottan Frankie.
- Persze kicsim! Kevin szívem csinálnál, egy képet a gyerekekről miközben díszítenek? –kérte Denise a férjétől.
- Persze már hozom is a gépet csak egy pillanat!
- Gyere te is Tay! Te teszed fel a csúcsdíszt, az angyalt. –mondta Joe.
- Sajnálom, de nekem segítenem kell anyukátoknak a vacsorában! Tudjátok amolyan csajos dolgok. –mentegetőzött Tay.
- Menj csak kicsim, innentől már én is megbirkózom a pulykával.
- Na gyere már! –noszogatta Joe, majd megfogta a kezét és a fához vonszolta.
Először körbe felrakták az arany és piros színű, különböző nagyságú gömböket, majd az égősort és végül Tay feladata volt a csúcsdísz.
-Tessék! Majd én segítek! –mondta Nick, és odatolt egy széket Tay elé, majd felsegítette rá.
-Köszi! N..nem érem el, lábujjhegyre kell állnom! –nyújtózkodott a lány.
-Vigyázz! –kiáltotta Joe, majd ebben a pillanatban a szék megbillent, és Tay egyenesen Nick karjaiba pottyant.
-Nem esett bajod Tay?! –aggodalmaskodott Joe.
-Semmi bajom! Szerencse, hogy Nick pont itt állt. –pirult el Tay.
Nicken nem látszott a szándék hogy a lányt elengedje. Ott állt karjaiban a szeretett lánnyal, és nem akarta, hogy ez a pillanat elmúljon.
Ekkor lépett be idősebb Kevin, és megcsinálta a kért fotót a fiatalokról.
A dolog kezdett kínos lenni, mert már az egész család azt figyelte,
ahogy hosszú perceken keresztül ölelik egymást, és mélyen, egymás szemét firtatják. A fiúk elkezdtek nevetni főleg Joe. Majd mikor Tay észrevette, hogy mindenki őket fixírozza próbálta menteni a helyzetet: |
70. fejezet
A fenyőfa vásár csodás látványt nyújtott. A sok zöld fa ágain megülő frissen hullott, hófehér, puha hó, a vidáman rohangáló gyerekek, az égők, minden gyönyörű volt. Még alig parkoltak le, mikor Frankie kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett a fák közé. Tay és Nick alig bírta követni.
- Nekem ez tetszik! –mondta Franki rábökve egy kb. 5 méteres fára.
- Az kicsit nagy lesz öcsi! –kuncogott Nick.
- És az? –kérdezte Frankie egy újabb fa felé mutatva.
- Az nem túl kicsi? –kérdezte Tay. Mit szólnátok ehhez?
- Ez pont tökéletes! Olyan mint amilyet mindenki keres! –mondta Nick, és áthatóan Tay szemébe nézett. A lánynak hirtelen az az érzése támadt, hogy Nick nem is a fáról beszél, hanem róla.
- Ez jó lesz Frankie? –kérdezte, miután sikerült levennie a szemét Tayről.
- Igen tényleg jó a magassága és a formája is! Ez lesz a fánk!
- Jó! Akkor tessék itt a pénz, add oda annak a férfinak, mi meg addig Tayel felkötjük a kocsira. –mondta, majd pénzt nyomott Frankie kezébe.
- 3-ra emeljük!
- Oké!
- 1, 2, 3! –számolt Nick.
- Áúúú! Várj egy percet, valami nagyon szúrja az ujjam.
- Na gyere mutasd! Szálka ment az ujjadba. Hát ez eléggé vérzik! Add ide a kezed, kiszedem!
- Nem, nem szükséges, majd én megoldom!
- Add ide és ne rángasd! – mondta Nick, majd megfogta Tay kezét és egy ügyes mozdulattal kinyomta belőle a szálkát. –Na látod, nem is volt olyan vészes! De ez még mindig vérzik! Várj csak… - mondta, majd mielőtt Tay bármit is tehetett volna, Nick a szájához emelte az ujját és a nyelvével gyengéden végigsimított rajta. Tay megborzongott, majd felnyögött mikor meghallotta Frankie hangját a háta mögött.
- Hát ti? Még nem raktátok fel a fát?- kérdezte a kisfiú, mire Tay elkapta a kezét és zsebre vágta.
- Kifizetted a fát? – kérdezte Nick a kisöcsét, de a szemét nem vette le a lányról.
- Igen, de amott láttam a Mikulást és csokit osztogat. Oda mehetek? – kérdezte Frankie, észre sem véve a fiatalok közt pattogó szikrákat.
- Persze öcsi, menj csak! – mondta Nick.
- De nem menj túl messzire jó? – kérte Tay. Nem akart egyedül maradni Nickkel, de ez elkerülhetetlennek tűnt.
- Oké. – mondta Frankie és elrohant. A lány utána nézett, majd vissza Nickre.
- Van kedved sétálni? – kérdezte a fiú. Tay vállat vont, de követte Nicket.
Az utcán hullt a hó, az emberek itt vidámak voltak, most senki nem rohant, sokan sétáltak úgy, mint Nick és Tay. A lány felsóhajtott.
- Hiányoznak a szüleim. – mondta halkan. Nick átölelte a vállát, és ő nem tiltakozott. Annyira egyedül érezte magát, annyira magányosnak. Felnézett Nickre, mire a fiú lehajolt és megcsókolta. Szája épp hogy csak súrolta a lány ajkait, de Tay többet akart. Átölelte a nyakát és elmélyítette a csókot.
Ott álltak a tér közepén, körülöttük szállingózott a hó, és ők szerelmesen csókolták egymást. Átlagos párnak tűntek, pedig dehogy voltak azok. |
69. fejezet
Reggel Tay arra ébredt, hogy valaki mocorog mellette az ágyon. Próbálta kinyitni álmosságtól leragadt szemeit, de valahogy nem ment neki.
-Tay! Tay ébredj! –hallotta Frankie hangját közvetlenül maga mellett.
-Mmmmm… Mindjárt kelek! –mondta, majd a másik oldalára fordult. Erre Frankie lehúzta róla a takarót, ám Tay erre se moccant meg.
-Fiúk, én tudom mivel lehetne felkelteni! –mondta Nick az ajtóból.
Nagy sugdolózás hallatszott. Tay mindent hallott de túl fáradt volt ahhoz hogy felkeljen. Hirtelen valaki elkezdte csiklandozni. A két csikiző kézből négy, majd hat lett. Tay nem bírta tovább és kacagásban kitörve felpattant az ágyon. Frankie, Kev és Joe ott ugráltak az ágyon, míg Nick az ajtófélfát támasztva állt és féloldalasan, bűnbánóan mosolygott. Tay és Nick egymásra néztek, tekintetük találkozott. A fiú szemében egyszerre látszott a boldogság és a fájdalom. Lesütötte a szemét, majd sarkon fordult és elment.
-Gyere Tay! Ma 24.-e van! Készülődnünk kell! –noszogatta Frankie.
-Jó, jó, máris megyek csak hagyjátok hogy felöltözzek! –mondta, és kitolta az ajtón a fiúkat. Miután elkészülődött, sietve lerohant a lépcsőn. Denise már az ünnepi vacsora előkészületeinél tartott, míg a fiúk nagy dobozokban hordták fel a pincéből a dekorációkat.
-Jó reggelt! – köszönt Tay, majd egy puszit nyomott Denise homlokára. – Segíthetek?
-Szia drágám! Igazából más feladatod van! Frankie azt kérte, hogy te vidd el kiválasztani a fát.
-Óóó, hát ez nagy megtiszteltetés! Szívesen!
-Joe elvinnéd Tayt és Frankiet a fenyőfa vásárra? –kérte Denise.
-Ó hát sajnos én nem tudom elvinni őket, mert Kev megkért hogy segítsek felrakni azt az… azt az… izét! De majd Nick elviszi őket!
-Milyen izét??? Nem is kértem semmit! –értetlenkedett Kev, mire Joe jó erősen oldalba bökte.
-Aúúú! Ja már emlékszem! Akkor menjünk és rakjuk fel az… IZÉT! –mormogott Kev.
-Na, indulhatunk? –kérdezte Nick.
-Ne fáradj, majd mi ketten megoldjuk Frankievel.
-És mégis hogy hoztok haza egyedül egy fenyőfát? –kérdezte nevetve Nick. Na gyere menjünk! –mondta, majd felsegítette Tayre a kabátot. |
68. fejezet
1 órát ültek az Eleisonban. Tay rengeteget nevetett, élvezte Matt társaságát. A fiú figyelmes volt, némi iróniával, cinizmussal és rengeteg humorral szemlélte a környezetét. Figyelmesen hallgatta a lányt ám magáról semmit se mondott. Miután befejezték a reggelit újra autóba ültek. Útközben zenét hallgattak, Tay együtt énekelt a rádióval, hihetetlenül szabadnak érezte magát. Matt végig mosolygott. De a kórház parkolójában mindketten elkomolyodtak.
- Felmész? –kérdezte Matt.
- Nem hiszem. –felelte a lány. –Nem, nem megyek.
- Megvárom még elmész. Majd találkozunk. –mondta Matt.
- Ez pocsék szöveg. –mondta neki tay.
- Le ne harapd a fejem! –vigyorgott rá a fiú. -1 hét múlva találkozunk.
- 1 hét? Miért olyan soká? –Tayt meglepte, hogy ezt ő kérdezte. Matt most már hangosan nevetett.
- Mikor nézted meg a naptáradat, tündérlány? 3 nap múlva karácsony. Apám partyt ad New Yorkban. –a fiú itt kissé elkomorult. –Muszáj ott lennem. Pedig jobb lenne itt maradni. De szilveszterre visszajövök.
- Nem akartalak én kérdőre vonni. –szabadkozott Tay. –Nem azért mondtam, csak…
Matt a szavába vágott.
-Örülök, hogy érdekel. –mosolygott rá, majd megrázta a fejét. –Na menj tündérlány. Karácsony után találkozunk.
Tay kilépett az autóból és nem értette miért hiányzik neki máris Matt. |
67. fejezet
Másnap Tay egész izgatottan ébredt. Gyorsan átöltözött, majd lerohant a konyhába. Denise, Id. Kevin, Frankie, Joe és Nick már lent voltak és érdeklődve nézték az ide-oda kapkodó lányt. Denise szólította meg:
- Szivem, mi a baj? –kérdezte, miközben a lány egy tálcára pakolta a fél konyhát. Joe meg is jegyezte:
- Nem Messával reggeliizel? –Tay legszívesebben a falhoz ütötte volna a fejét, de nem tehette. Inkább lerakta a tálcát Frankie elé.
- De igen, ezt nem is magamnak csináltam. Nektek. Jó étvágyat! –felelte gyorsan. A 4 fiú érdeklődve nézett rá.
- Az a kedves fiú, aki tegnap vacsorázni vitt? –kérdezte Denise. –Matt, ugye? –Tay végre elmosolyodott.
- Igen, ő. Hiszen te mondtad, hogy etessem rendesen.
- Csak el ne hízzon! –motyogta Joe.
- Joe! –szólt rá Denise. Majd visszavette a szót. –Láttad a szemét?
Tay felnevetett. Kacagása betöltötte a konyhát. De azért meghallották a csengőt.
- Én most megyek. –mondta Tay, de Frankie és Joe elé álltak.
- Nick, nyiss ajtót! –adta ki a parancsot Joe. Nick felállt és komótosan az ajtóhoz ment. Még a fiúk is összerezzentek Matt hangjától.
- Hello. Matt vagyok. Tay itt van? –kérdezte.
- Itt. Gyere be. –mondta Nick és végig nézett a srácon. Nem tetszett neki amit látott. Matt túl jól nézett ki. Tay is így gondolta.
A fiú fenyő zöld garbót viselt és barna kord nadrágot.
- Szia! –köszönt neki a lány.
- Szia! –nézett rá fél percig Matt, mire Joe megköszörülte a torkát.
- Ohh. –mondta Tay. –Emberek ő itt Matt. Matt ő Id. Kevin, Joe, Nick, Frankie Deniset pedig már ismered.
- Szervusz Matt! –köszönt neki az asszony. –hallom reggelizni viszed Tayt. –A lány alig láthatóan bólintott.
- Igen Mrs. Jonas. –felelte Matt udvariasan.
- Igen és jobb ha indulunk. Kezdek éhes lenni, és Mattnek még az újsághoz is be kell mennie miután engem elvitt. –mondta Tay mivel már szabadulni akart.
- Taynek igaza van, jobb ha megyünk! –mondta Matt is. –Örülök hogy megismerhettem önöket.
Eközben az ajtó felé terelte a lányt, majd gyorsan rásegítette a kabátját.
- Sziasztok! Majd jövök! –kiáltott vissza Tay.
- Viszlát! –mondta Matt is. Fél perc múlva már a kocsiban ültek.
- Tehát hova is megyünk? –kérdezte a fiú. |
66. fejezet
Joe visszaengedte a függönyt és gyorsan leült a kanapéra.
A bátyja rosszallóan csóválta a fejét.
- Miért csinálod ezt? –kérdezte Kevin.
- Mit? –értetlenkedett Joe.
- Ugyan ne add az ártatlant! Miért kémkedsz Tay után?
- Én nem kémkedtem, csak megnéztem kivel mászkál. –akadékoskodott Joe.
- Meg is kérdezhetnéd! –szólt a háta mögül Tay.
- Jé, te már hazaértél? –ámélkodott Joe.
- Joe, ne hülyéskedj. Tudom, hogy figyeltél, mire vagytok kíváncsiak? –ült le Tay a fotelba.
- Ki ez? –kérdezte Joe.
- Honnan ismered? –folytatta a kihallgatást Kev.
- Hol voltatok? –faggatózott Joe.
Tay felnevetett.
- Jajj fiúk, olyan mintha két szigorú bátyám lenne.
- Három. –hallotta Nick hangját.
- Igen, három. –bólintott Tay komolyabban. –Tehát a srác, Matt Messa? –vágott közbe Joe. –Az újságíró?
Tay lassan bólintott.
- De hisz annál a srácnál rosszabbat nem is találhattál volna. –pirított rá Kevin.
- Egész Kalifornia rettegi a nevét. –mondta Joe.
- Denise nem. –védte barátját Tay.
- Te bemutattad anyának? –döbbent meg Kevin.
- Nem! Bemutatkozott magától is! Nem félős! –Tay nagyon dühös volt. Miért bántják Mattet, hisz nem is ismerik! „Hát te ismered?” –kérdezte magától. Ezen viszont nem akart tovább gondolkozni. Nagyot sóhajtott.
- Én bízom benne. Ezért szeretnélek megkérni titeket, hogy ne bántsátok! –kérte őket Tay.
- Hol a kocsid? –kérdezte Nick, aki eddig csendben állt a lány mögött.
- A kórháznál. –felelte Tay tömören. Joe és Kev úgy gondolta hogy a szoba több fokkal hidegebb lett.
- Holnap elviszlek érte. –mondta nyugodtan Nick.
- Kösz, de nem kell. Matt reggel értem jön.
- De én úgy is a kórházba megyek.
Igen tudom, Mirandához. Matt viszont reggelizni hívott. –mondta ki Taylor az első dolgot ami eszébe jutott. Nem akart egyedül maradni Nickkel, sőt el akarta felejteni azt ami köztük történt. |
65. fejezet vége
- Szívesen elviszlek reggel. Útba esik. –ajánlotta fel a fiú.
- Az jó lesz, köszi. Hányra jössz értem? –kérdezte Tay.
- 8-ra?
- Hmmm. –felelte a lány.
- 9? De ez az utolsó ajánlatom. –nevetett fel Matt.
- Jobban hangzik. Köszönöm.
Ekkor értek a ház elé.
- Akkor holnap reggel látlak? –kérdezte a lány szinte aggódva.
- Itt leszek. Mosolygott rá Matt. –Megígérjem?
- Így is elhiszem. Akkor 9-kor. Jó éjt Matt. –köszönt el.
- Jó éjt Tay! –A lány kiszállt a kocsiból és az ajtó felé indult. Újabb hasonlat jutott eszébe a fiúról. Most a mosolyáról. Mintha kisütne a nap.
Az ablaknál visszarebbent a függöny… |
[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
