[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nagyon jórész lett hamar a kövit puszi |
Sziasztok!:)
Nagyon szép lett az új rész,a fogalmazás választékos, és élvezem, hogy izgulhatok a ˙nagy kérdés˙miatt.:) Kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyon sok gondolatom van ezzel kapcsolatban, de az `` írók verzióját`` nagyon várom!:)
puszi. |
Köviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit :) Én olvastam el kb elsőként de nem komiztam bocsi :) De most megtettem.:D |
NAgyon tetszik minden!!!A story a fogalmazás meg minden!!!Bisztos hogy véget akartok vetni ennek a történetnek????Nick ebben annyira aranyos!!!Lécci siessetek a kövivel!!!!PLS!! |
Nagyon jó lett! Imádtam<3 Siessetek a kövivel! |
Nagyon jó lett! Hűűű olvasótok♥ Hamar a kövit!!!♥ |
- Szerinted… ez egy… jel? –kérdezte bizonytalankodva Tay.
- Figyelj kicsim… látom, hogy AZÓTA furán viselkedsz. Nézd, én nem akarom siettetni a dolgokat. Csak boldoggá akarlak tenni! Addig várok rád amíg csak kell, akár 80 éves koromig. És ha te ezt a virágot jelnek veszed, akkor csak szólnod kell és én felteszem a kérdést.
Tay megkönnyebbülve ugrott Nick nyakába, és érzékien megcsókolta.
Folyt. Köv. |
2. fejezet
- Tay, lennél a … - kezdte Nick, de a templom kicsapódó ajtaja és egy hörgő motorú, méregzöld bogárhátú félbeszakította. Bentről Joe jött, a végső stádiumú kocsival pedig Jenna és Ash érkezett.
- Jenna, le kéne cserélned az autódat. –panaszkodott Ash, miközben a templom felé indultak.
- Szeretem ezt a kocsit! –védte Jen az autóját, majd hirtelen megtorpant. –Óhh… rosszkor jöttünk? – kérdezte a még mindig térdelő Nicktől, de sem Tay, sem Nick nem tudott válaszolni.
- Áhh, dehogy. Az öcsi csak leejtett valamit. –felelte gyorsan Joe. –De már megvan. Menjünk be. – mondta és bocsánatkérő mosollyal felhúzta Nicket, majd a lányokhoz fordult.
- Hölgyeim… bekísérhetem önöket? –kérdezte, majd belekarolt Ashbe és Jenbe, és otthagyta a még mindig szótlan Tayt és Nicket.
Sokáig nézték egymást szótlanul, majd a fiú megrázta a fejét.
- Később visszatérünk rá. –mondta, majd megcsókolta Tayt és bement a templomba.
Tay csak nézett maga elé, míg Joe vissza nem ért, hogy bekísérje.
- Jól vagy? –kérdezte a fiú halkan, míg Daniellere vártak.
- Őőő… meg…- dadogta a lány, majd mély levegőt vett és nagyot sóhajtott. –Jól vagyok. Jól leszek.
- Az jó, mert mindjárt mi jövünk. –mondta Joe mosolyogva. –Szép vagy, gondolj arra, hogy gyakorolsz.
- Jézusom…- sóhajtotta Tay, majd beléptek a faajtón.
Lassan lépdeltek végig a pezsgőszín szőnyegen, két oldalt vendégek ültek és bár most nem Tay volt a mennyasszony, mégis úgy érezte magát. Ahogy felnézett, meglátta Kevint és Nicket az oltárnál, és már tudta, hogy ő is ezt akarja. Nem biztos, hogy templomban és ennyi ember előtt, de azt akarja, hogy Nick várjon rá egy pap mellett. Tudta, hogyha Nick újra összeszedi a bátorságát és megkéri, Igen-t mond. Megnyugodott. Rámosolygott Nickre, majd beállt a többi koszorúslány mellé.
Ekkor felcsendült a nászinduló, belépett Danielle és mint egy angyal, fehér ruhában végig siklott a padsorok között. A mennyasszony apja meghatottan adta át Daniellet Kevinnek, majd a pap elkezdte a szertartást.
Kevin a mennyasszony kezét szorongatta, Nick Tayt nézte, Joe pedig lehajtotta a fejét. Egyedül érezte magát. Mindenki a párjával van, csak ő nem találja a helyét, és úgy érzi soha nem is fogja megtalálni. Annyira elmerült az önsajnálatban, hogy észre sem vette a rá szegeződő barna szempár kutató pillantását.
A szertartás flottul ment. Miután a pár kimondta a boldogító igent és egy csókkal megpecsételte a friss frigyet, már rohantak is a templom elé. A körülöttük álló vendégek rizzsel dobálták őket, majd az ara elhajította a gyönyörű rózsaszín csokrot. A lányok és nők egy kupacba tömörültek és reménykedve várták, hogy hátha őket találja meg a szerencse és ezáltal a csokor. Tay a háttérben társalgott a barátnőivel, mikor hirtelen Jenna elkiáltotta magát. Taylor megperdült és pont a karjaiban landolt a virág. Míg a násznép hangos tapssal, és bekiáltással gratulált Tay csendben és meglepetéssel az arcán bámulta a csokrot. Átfutott az agyán mindaz, ami aznap történt és ami majdnem megtörtént, és kissé elbizonytalanodott. Még csak 18 éves lesz, még előtte áll az egész élet, még nem kezdhet bele olyan dologba amit nem tud száz százalékosan csinálni. Majd lassacskán visszatért a gondolataiból, és látta amint Kevin és Danielle bepattannak a fehér hintóba, ami elé két gyönyörű, hófehér telivér volt befogva. És egy pillanatig Nick és a saját arcát vélte felfedezni az ifjú pár helyében.
- Minden rendben? –lépett mellé Joe, és átkarolta.
- Igen, persze csak egy pillanatra elgondolkodtam. –sóhajtotta a lány.
- Úgy érzem köze van ahhoz amit a szertartás előtt a templom kapujában láttam. –simított ki egy tincset Tay arcából.
- Hosszú, bonyolult, és most nincs itt az ideje. –válaszolta.
- Most az egyszer elfogadom ezt a választ, de készülj fel hogy amint túlvagyunk ezen, kegyetlenül kifaggatlak.
Nick ekkor ért ki a templomból, épp a fuvarjukat intézte.
- Hát ez? –nézett a virágra Nick.
- Én… - kezdte Tay.
- Tay kapta el a csokrot. – mondta ki Ash, mire egy pillanatig megfagyott a levegő.
- Gyertek lányok menjünk, majd a bulin találkozunk. –karolt bele Joe Ashleybe és Jennába.
Hosszú percekig csöndben ácsorogtak. Már senki nem volt a templomnál. Olyan kihalt volt a hely mintha nem is lett volna pár perccel ezelőtt itt esküvő.
- Szerinted… ez egy… jel? –kérdezte bizonytalankodva Tay.
-
légyszi új részt!ez nagyon jó!grat hozzá.kövit!!! |
|
Ez tök jó lett gyorsan a kövi részt :D
Pusszi |
Nagyon jó lett ez is! Hamar a következőt, ez az egyik legjobb történet, csak kár h kevésszer van fent új rész, de nem baj így legalább mindig izgatottan várom :D |
Nagyon jó lett! Imádtam! :DD Én is nagyon-nagyon örülök hogy folytatjátok :D Siessetek a kövivel <3 |
Nagyon jó rész lett csajok, várom a folytatást! :D |
ez nagyon jó!!imádom!!folytatást!!!remélem hogy összejön nekik!mindig megnézem hogy mikor van fenn a várva várt rész.csak így tovább!!<3 |
Íjj :D Imádtam! Nagyon jó lett csajok, és örülök h folytatjátok! :D Hamar a kövi részt :P :)))) |
Sziasztok! Először is nagyon köszönjük a sok kommentet amit kaptunk! Külön köszönjük neked Gréta, mert ilyen szép komit még sose kaptunk :). Nagyon örülünk, hogy tetszik amit csinálunk! Nos sajnos az új rész rövidebb a megszokottnál, de szerintem ennek ellenére nagyon izgalmas, és a következő részek is ugyan ilyen izgik lesznek! Amit ti olvasók "adhattok" nekünk és amivel hozzájárultok a folytatások azok a kommentek. Ez a visszajelzés nagyon fontos nekünk, mert innen tudjuk hogy kb. hány ember olvasta el az aktuális részt, és ehhez viszonyítva tudjuk felrakni a következőt. Nem kell hosszú szöveget írni, elég csak annyi amennyiből következtetni tudunk hogy hányan olvasták el. Valamint szívesen várjuk észrevételeiteket a kommentekben, valamint azt is hogy szerintetek hogy fog folytatódni a történet! Úgy tervezzük, hogy kommentektől függően gyakrabban lesz új rész kb. minden héten egy, de lehet hogy kettő is! Köszönjük az eddigi pozitív visszajelzéseket és kommentárokat! Mi csakis nektek írjuk a történetet! Puszi: Dodó & Szilvi! |
- Hol vagytok már? Mindjárt kezdődik! –suttogta a telefonba Tay.
- 2 perc és ott vagyunk, csak Miss tökély nem találta a ruhájához való fejdíszt! Tudom, milyen mikor Joeval találkozik!! –panaszkodott Jena.
- Jajj Ash!! Na mindegy, siessetek, mert mindjárt zárják a templomajtót.
Tay az épület előtt várta barátnőit és egyszerű, tört fehér, pántnélküli ruháját igazgatta, mikor Nick csatlakozott hozzá.
- Gyönyörű virágot a gyönyörű hölgynek! –adta át a rózsát a fiú.
- Köszönöm uram, maga is nagyon jóképű. –igazgatta meg a fekete csokornyakkendőt Tay. Ezt a virágot a díszletből szedted? –vonta fel a szemöldökét a lány.
- Igen! –nevetett Nick. Nagyon szép vagy kicsim! –csókolta meg Tayt. Nagyon jól áll rajtad ez a ruha. Meg a fehér! Remélem legközelebb a mi esküvőnkön látlak ilyenben!
- Ez most egy rögtönzött leánykérés akart lenni? –viccelődött Tay.
- Akár… - felelte Nick, és komoly arccal, lassan féltérdre erszkedett.
Folyt. Köv.
|
Part 2
1.fejezet
- Gyere már Joe! Nem érünk rá erre! –ragadta karon Nick, az épp a hajával bíbelődő Joe-t, és az ajtó felé kezdte ráncigálni.
- De még van egy tincs, ami lelapul!! –nyafogott a fiú.
- Majd a kocsiban megigazítom, de gyere mert még elkésünk az esküvőről! –fogta meg a rózsaszín rózsacsokrot Tay, majd sietve beültek a kocsiba.
- Joe a gyűrű megvan? –aggodalmaskodott Nick.
- Hülyének nézel?! Persze, itt van a zsebemben! –nyúlt a zsebébe Joe, majd hirtelen ráfagyott a mosoly az arcára.
- Nick, fordulj vissza! Otthon hagyta! –mondta nyugodtan Tay.
20 perccel később a templom előtt Nick lefékezett, és mind kipattantak.
Frankie nyugodtan ült öltönyben a templom előtti lépcsőn, és a PSP-jével játszott.
- Időben vagyunk? –kérdezte idegesen Nick a kisöccsét.
- Igen, még csak öltözködnek. –vetette oda hanyagul a kisfiú, fel se nézve a játékból.
- Mondtam, hogy nem kell annyira rohannunk! –ásított Joe.
- Megyek megnézem miben segíthetek a menyasszonynak! –mosolygott Tay, majd egy kis csókot lehelt Nick ajkára, és bement a templomba.
Egy nagy, öreg faajtón belépve megpillantotta Daniellet és Danise-t amin segít felvenni a lánynak a nagy abroncsos szoknyát.
- Sziasztok! Segíthetek valamiben? –érdeklődött Tay.
- Szia Tay! Úgy örülök, hogy itt vagy! Majd szétvet az ideg! –nyugtalankodott Danielle.
- Semmi baj nem lesz kedvesem! Mi mindenben segítünk! –támogatta Denise.
- Úgy van! Ne izgulj mert egy órán belül az egyik legédesebb rocksztár lesz a férjed! –nevetett Tay.
- Igazad van! Tay megtennéd, hogy eligazítod az érkező vendégeket?
- Az jó lenne kedvesem, és nem ártana egy kicsit a fiúkat is gatyába szedni, főleg Joe-t ahogy ismerem. –nevetett Mrs. Jonas.
- Persze nyugodjatok meg, mindent elrendezek!
Tay visszament a templom elé a fiúkhoz.
- Gyertek srácok, beszéljük meg mi hogy lesz oké? –vezényelt Tay. Frankie nálad lesznek a gyűrűk, úgyhogy te jössz a sor végén. Szivem te tudod mi a dolgod, csak Kev mellett kell állnod és támogatnod, mint egy jó tanú. Joe, te pedig engem kísérsz be. Megvan?
- Én mikor is jövök? Nem figyeltem. –kérdezte Joe.
- Szerintem inkább próbáljuk el a koszorúsfiú kedvéért! –gúnyolódott Nick.
- Már mondtam hogy nem koszorúsfiú hanem vőfély! –mondta sértődötten Joe.
Pár perc múlva elkezdtek szállingózni a vendégek, akiket Tay a helyükre vezetett.
Már csak pár perc volt a szertartás kezdetéig, és már majdnem minden vendég a helyén volt, csak két ember hiányzott.
- Hol vagytok már? Mindjárt kezdődik! –suttogta a telefonba Tay.
-
Sziasztok!
Egyszer már írtam komit. Jól kezdődik az új rész, kíváncsi vagyok a folytatásra, de nagyon.:)
Szerintem szépen. választékosan fogalmaztok, sokat lehet tanulni tőletek.:)
Reménykedem benne, hogy hamarosan raktok új részt, bár tudom hogy ezt mindig idegesítő hallani, hiszen nektek is van egy csomó dolgotok, elfoglaltságotok. Nem tudom, mit adhatnánk mi ˙rajongók˙nektek cserébe azért, hogy megosztjátok velünk izgalmas történeteiket, a komikon kívül, de megpróbálok az összes részhez írni valamit! :)
Puszi! |
|
sziasztok. Régóta olvasom a történetet és nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. :) Puszi. és gratula az eddigiekhez. :) |
[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
