�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.10.01. 21:16 carmi Jonas

Ezt is im�dom ..................nagyon j�hhhh........nagyon v�rom...

2010.09.30. 19:37 Zsuci

Ez is nagyon j�!!!!

2010.09.25. 14:53 Dixa

Ezt is im��ddoommm :D az �sszes nagyon j��! �s nem zavarodok bele :D tiszta vicces (Y) csak folytass�tok (Y) 2010.09.21 16:48 D�ri 2. r�sz   …2 h�nappal k�s�bb…     Lesz�llt a rep�l�m. Megl�ttam az LAX feliratot �s hatalmasat dobbant a sz�vem. -H�t itt vagyok… - gondoltam, s k�zben d�doltam: „all our hopes & our dreams will come true…” Ezt mondogattam magamban, s rem�ltem, hogy t�nyleg �gy lesz. Meg voltam ijedve, de m�gis �reztem, hogy most valami �j, valami teljesen m�s kezd�dik el… Azt�n megl�ttam egy f�rfit �lt�nyben, kez�ben egy t�bl�val: Miss Eszter Miller. Ekkora siker�lt megnyugodnom, s igyekeztem odajutni hozz�, ami nem is volt olyan k�nny�, tekintve, hogy el�g sok csomagom volt. - Hello. �n…�n vagyok Eszter. – mondtam megszok�sb�l magyarul. - Hello…Are you…- kezdte bizonytalanul, de belev�gtam a szav�ba. - Igen. Eszter Miller vagyok. – mondtam m�r angolul. - Elvehetem a csomagjaidat? - ���, persze, k�sz�n�m. - Sam vagyok. �desap�d asszisztense. �rvendek. – mondta, mik�zben az aut� fel� tartottunk- Ha b�rmi probl�m�d van, nyugodtan fordulj hozz�m, igyekszem mindenben seg�teni neked. Hmmm kedves fick�nak t�nik, gondoltam…Csak kicsit sokat besz�l. - Sam…Pontosan merre is van a h�zunk? - Nos a tengerparton van, Malibuhoz k�zel, egy csendes helyen. Egy khmmmm…�zletembert�l b�relj�k, akinek fontos volt, hogy a h�z ne legyen a k�zpontban, mert k�l�nben folyton zaklatn�k az �js�g�r�k a csal�dj�t �s nem tudn�nak pihenni…sz�val k�rte, hogy kezelj�k diszkr�ten az �gyet. - Nekem nem fontos, hogy ki� a h�z, ha nem zavar majd engem. – mondtam k�z�ny�sen. - Nos, ami azt illeti…�gy gondolta, hogy beugrik a csal�dj�val, hogy �dv�z�lj�n titeket, de term�szetesen, majd csak akkor, ha a sz�leid is itt lesznek. - Nagyszer�. – mondtam, de igaz�b�l nem is figyeltem m�r Sam-re, mert annyira lek�t�tt a n�zel�d�s. Csak akkor eszm�ltem fel, mikor meg�llt az aut�. - Itt is vagyunk. – mondta mosolyogva. – Na, hogy tetszik? - Ez az? - k�rdeztem, mik�zben a h�zra mutattam, mert nem akartam hinni a szememnek. - Pontosan. Bemegy�nk? Vagy itt akarsz �lni eg�sz nap? – viccel�d�tt. - Nem…dehogy…menj�nk… - Parancsolj…�me az �j otthonod! – t�rta sz�t a kez�t. - Ez…�lomsz�p…ez nem is lehet igaz… - N�zz csak k�rbe! Fent vannak a h�l�szob�k. Nem kellett k�tszer mondania, m�ris nekiindultam, hogy felfedezzem a h�zat. Az emeleten 5 h�l�szoba volt, mindegyikhez saj�t f�rd� tartozott…Mint a mes�ben…m�g sosem volt saj�t f�rd�m. Kiv�lasztottam azt a szob�t, amit a legcsendesebbnek gondoltam. A h�z v�g�ben volt �s a tengerre n�zett…Kiss� fi�snak tal�ltam, de valahogy m�gis volt benne valami, ami itt tartott…valami, ami odavonzott…ez m�r az �n szob�m…�reztem. - M�r meg is van a szob�m, k�sz�n�m, hogy behoztad a t�bbi b�r�nd�t. – hadartam, mik�zben futottam le a l�pcs�n. - Ez�rt vagyok itt. Szeretn�l m�g valamit? - Megleszek, k�ssz. - Akkor…living the dream baby…living the dream…- mondta nevetg�lve. – h�vj, ha b�rmire sz�ks�ged lenne. Ezzel magamra hagyott. Elindultam, hogy k�r�ln�zzek lent is. �gy gondoltam, hogy majd holnap kicsomagolok. A nappali egyik v�g�ben egy zongora �llt. R�gi darabnak t�nt. A m�sik v�g�ben pedig egy hatalmas �vegajt� volt, ami a partra ny�lt. Kimentem �s nem hittem a szememnek. A nap lemen�ben volt, s gy�ny�r� r�zsasz�nben �s narancss�rg�ban �szott minden…a v�z pedig…olyan k�k volt, amilyet ezel�tt sosem l�ttam…becsuktam a szemem, m�ly leveg�t vettem. Azt k�v�ntam, hogy mindez ne csak egy �lom legyen, �s ha �jra kinyitom a szemem, mindez itt legyen. Azt �reztem, hogy ez az a hely, ahol b�rmi megt�rt�nhet. S�t�ltam egy kicsit, azt�n eszembe jutott: m�g nem is sz�ltam a sz�leimnek, hogy ide�rtem. Le�ltem a forr� homokba, k�zel a v�zhez, hogy a hull�mok m�g �rj�k a l�bamat. El�vettem a telefonomat �s meg�rtam az email-t ap�nak. Azt�n fogtam a f�lhallgat�mat, bekapcsoltam a zen�t, de valahogy semelyik sz�mn�l sem tudtam meg�llapodni, csak kapcsolgattam c�ltalanul. Majd egyszer csak meghallottam: this song…to every broken heart…for every lost dream…for every high…for every low…for every person who is ever felt alone…�s ezt m�r nem kapcsoltam el…ez volt az a dal, amit akkor �s ott hallanom kellett, mert ott �s akkor ez az �n dalom volt…ha csak p�r percre is…sosem �reztem m�g magam ennyire egyed�l…becsuktam a szemem �s �tadtam magam az �rz�snek…k�nnyek folytak v�gig az arcomon…r�zk�dtam a s�r�st�l…most az egyszer nem akartam er�s lenni… teljesen megfeledkeztem a k�rnyezetemr�l…     A k�vetkez� pillanatban valami elsz�guldott mellettem, �s kicsapta a telefonomat a kezemb�l, ami a v�zben landolt. Erre el�g gyorsan magamhoz t�rtem. Kit�r�ltem a szememb�l a k�nnyeket, de m�r csak egy kuty�t l�ttam szaladni, a telefonom pedig sehol. Teljesen lefagytam, hiszen az volt az egyetlen dolog, amin kereszt�l a sz�leimmel tarthattam a kapcsolatot. Csak n�ztem a vizet �s fogalmam sem volt, hogy most mit is tegyek. Azt�n egy kezet l�ttam, benne a telefonommal. - Tess�k… azt hiszem ez a tied… ne haragudj… �n nem tudom mi t�rt�nt Elvissel… egyszercsak elrohant…- mondta zavartan - Remek. – mondtam d�h�sen, k�zben r� se n�ztem a k�z gazd�j�ra – Ha nem tudsz vigy�zni r�, akkor ne s�t�ltasd p�r�z n�lk�l! – �s elvettem a telefonomat, ami csupa v�z lett. - K�rp�tolhatlak valamivel? – k�rdezte, de a magabiztoss�g�val csak jobban feld�h�tett. - M�gis mivel? Veszel nekem m�sikat? – k�rdeztem undokul, s k�zben vetettem fel� egy cs�ppet sem kedves pillant�st. - H�t ha ragaszkodsz hozz�, akkor igen… esetleg szeretn�l egy k�z�s fot�t? – k�rdezte szemtelen mosollyal az arc�n. Ez volt mindennek a teteje, majd sz�tvetett a m�reg. V�gigm�rtem: r�vid, g�nd�r haj, kiny�lt p�l�, szakadt farmer, egy napszem�veg, ami az arca nagy r�sz�t eltakarta, �s egy baseball sapka. - M�gis minek kellene nekem k�z�s fot� veled? Tal�n annak eml�k�re, hogy t�nkretetted a telefonomat?… K�ssz nem… - ek�zben pr�b�ltam felt�p�szkodni, de a l�bam el�gg� elzsibbadt, s majdnem visszaestem, de a sr�c elkapta a karom �s felseg�tett. Egy pillanatig mozdulatlanul �lltunk �s n�zt�k a m�sikat, azt�n elh�ztam a karom. - Minden rendben? J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben az arcomat vizsg�lgatta. - Ti itt Los Angelesben meg vagytok h�ly�lve? – k�rdeztem indulatosan – Mi�rt ne lenn�k j�l? Csakmert nem akarok fot�zkodni Mr T�k�llyel, aki t�nkretette az egyetlen dolgot, ami a kapcsolatot jelentette sz�leimmel, meg a bar�taimmal? Vagy a nyakadba k�ne ugranom �s megk�sz�nni? – n�ztem r� d�h�sen, de a napszem�veg�n kereszt�l m�g a szem�t sem l�ttam, ami m�g jobban ideges�tett. - Ez sem egy rossz �tlet…- h�z�dott hatalmas mosolyra a sz�ja. - Tudod mit szeretn�k? – k�rdeztem halkan. - Mit? - Azt hogy v�gre hagyj magamra, hogy megn�zhessem a naplement�t. Ez nem olyan nagy k�r�s ugye? – mondtam m�r- m�r s�r�s hangon. - Biztos j�l vagy? – k�rdezte, de most �gy t�nt �szint�n agg�dik. - J�l leszek… - ezzel h�tat ford�tottam �s elindultam a h�zunk fel�. Tiszta cs�dt�megnek �reztem magam. Hihetetlen, hogy m�r az els� napon ez t�rt�nik velem. Visszas�t�ltam a h�zhoz, s k�zben azt rem�ltem, hogy holnap minden jobban fog alakulni. Csak ki kell aludnom magam - mondogattam -, s holnap minden jobb lesz. Felsiettem az emeletre, majd bezuhantam az �gyba �s r�gt�n el is aludtam.

2010.09.21. 16:48 D�ri

2. r�sz   …2 h�nappal k�s�bb…     Lesz�llt a rep�l�m. Megl�ttam az LAX feliratot �s hatalmasat dobbant a sz�vem. -H�t itt vagyok… - gondoltam, s k�zben d�doltam: „all our hopes & our dreams will come true…” Ezt mondogattam magamban, s rem�ltem, hogy t�nyleg �gy lesz. Meg voltam ijedve, de m�gis �reztem, hogy most valami �j, valami teljesen m�s kezd�dik el… Azt�n megl�ttam egy f�rfit �lt�nyben, kez�ben egy t�bl�val: Miss Eszter Miller. Ekkora siker�lt megnyugodnom, s igyekeztem odajutni hozz�, ami nem is volt olyan k�nny�, tekintve, hogy el�g sok csomagom volt. - Hello. �n…�n vagyok Eszter. – mondtam megszok�sb�l magyarul. - Hello…Are you…- kezdte bizonytalanul, de belev�gtam a szav�ba. - Igen. Eszter Miller vagyok. – mondtam m�r angolul. - Elvehetem a csomagjaidat? - ���, persze, k�sz�n�m. - Sam vagyok. �desap�d asszisztense. �rvendek. – mondta, mik�zben az aut� fel� tartottunk- Ha b�rmi probl�m�d van, nyugodtan fordulj hozz�m, igyekszem mindenben seg�teni neked. Hmmm kedves fick�nak t�nik, gondoltam…Csak kicsit sokat besz�l. - Sam…Pontosan merre is van a h�zunk? - Nos a tengerparton van, Malibuhoz k�zel, egy csendes helyen. Egy khmmmm…�zletembert�l b�relj�k, akinek fontos volt, hogy a h�z ne legyen a k�zpontban, mert k�l�nben folyton zaklatn�k az �js�g�r�k a csal�dj�t �s nem tudn�nak pihenni…sz�val k�rte, hogy kezelj�k diszkr�ten az �gyet. - Nekem nem fontos, hogy ki� a h�z, ha nem zavar majd engem. – mondtam k�z�ny�sen. - Nos, ami azt illeti…�gy gondolta, hogy beugrik a csal�dj�val, hogy �dv�z�lj�n titeket, de term�szetesen, majd csak akkor, ha a sz�leid is itt lesznek. - Nagyszer�. – mondtam, de igaz�b�l nem is figyeltem m�r Sam-re, mert annyira lek�t�tt a n�zel�d�s. Csak akkor eszm�ltem fel, mikor meg�llt az aut�. - Itt is vagyunk. – mondta mosolyogva. – Na, hogy tetszik? - Ez az? - k�rdeztem, mik�zben a h�zra mutattam, mert nem akartam hinni a szememnek. - Pontosan. Bemegy�nk? Vagy itt akarsz �lni eg�sz nap? – viccel�d�tt. - Nem…dehogy…menj�nk… - Parancsolj…�me az �j otthonod! – t�rta sz�t a kez�t. - Ez…�lomsz�p…ez nem is lehet igaz… - N�zz csak k�rbe! Fent vannak a h�l�szob�k. Nem kellett k�tszer mondania, m�ris nekiindultam, hogy felfedezzem a h�zat. Az emeleten 5 h�l�szoba volt, mindegyikhez saj�t f�rd� tartozott…Mint a mes�ben…m�g sosem volt saj�t f�rd�m. Kiv�lasztottam azt a szob�t, amit a legcsendesebbnek gondoltam. A h�z v�g�ben volt �s a tengerre n�zett…Kiss� fi�snak tal�ltam, de valahogy m�gis volt benne valami, ami itt tartott…valami, ami odavonzott…ez m�r az �n szob�m…�reztem. - M�r meg is van a szob�m, k�sz�n�m, hogy behoztad a t�bbi b�r�nd�t. – hadartam, mik�zben futottam le a l�pcs�n. - Ez�rt vagyok itt. Szeretn�l m�g valamit? - Megleszek, k�ssz. - Akkor…living the dream baby…living the dream…- mondta nevetg�lve. – h�vj, ha b�rmire sz�ks�ged lenne. Ezzel magamra hagyott. Elindultam, hogy k�r�ln�zzek lent is. �gy gondoltam, hogy majd holnap kicsomagolok. A nappali egyik v�g�ben egy zongora �llt. R�gi darabnak t�nt. A m�sik v�g�ben pedig egy hatalmas �vegajt� volt, ami a partra ny�lt. Kimentem �s nem hittem a szememnek. A nap lemen�ben volt, s gy�ny�r� r�zsasz�nben �s narancss�rg�ban �szott minden…a v�z pedig…olyan k�k volt, amilyet ezel�tt sosem l�ttam…becsuktam a szemem, m�ly leveg�t vettem. Azt k�v�ntam, hogy mindez ne csak egy �lom legyen, �s ha �jra kinyitom a szemem, mindez itt legyen. Azt �reztem, hogy ez az a hely, ahol b�rmi megt�rt�nhet. S�t�ltam egy kicsit, azt�n eszembe jutott: m�g nem is sz�ltam a sz�leimnek, hogy ide�rtem. Le�ltem a forr� homokba, k�zel a v�zhez, hogy a hull�mok m�g �rj�k a l�bamat. El�vettem a telefonomat �s meg�rtam az email-t ap�nak. Azt�n fogtam a f�lhallgat�mat, bekapcsoltam a zen�t, de valahogy semelyik sz�mn�l sem tudtam meg�llapodni, csak kapcsolgattam c�ltalanul. Majd egyszer csak meghallottam: this song…to every broken heart…for every lost dream…for every high…for every low…for every person who is ever felt alone…�s ezt m�r nem kapcsoltam el…ez volt az a dal, amit akkor �s ott hallanom kellett, mert ott �s akkor ez az �n dalom volt…ha csak p�r percre is…sosem �reztem m�g magam ennyire egyed�l…becsuktam a szemem �s �tadtam magam az �rz�snek…k�nnyek folytak v�gig az arcomon…r�zk�dtam a s�r�st�l…most az egyszer nem akartam er�s lenni… teljesen megfeledkeztem a k�rnyezetemr�l…     A k�vetkez� pillanatban valami elsz�guldott mellettem, �s kicsapta a telefonomat a kezemb�l, ami a v�zben landolt. Erre el�g gyorsan magamhoz t�rtem. Kit�r�ltem a szememb�l a k�nnyeket, de m�r csak egy kuty�t l�ttam szaladni, a telefonom pedig sehol. Teljesen lefagytam, hiszen az volt az egyetlen dolog, amin kereszt�l a sz�leimmel tarthattam a kapcsolatot. Csak n�ztem a vizet �s fogalmam sem volt, hogy most mit is tegyek. Azt�n egy kezet l�ttam, benne a telefonommal. - Tess�k… azt hiszem ez a tied… ne haragudj… �n nem tudom mi t�rt�nt Elvissel… egyszercsak elrohant…- mondta zavartan - Remek. – mondtam d�h�sen, k�zben r� se n�ztem a k�z gazd�j�ra – Ha nem tudsz vigy�zni r�, akkor ne s�t�ltasd p�r�z n�lk�l! – �s elvettem a telefonomat, ami csupa v�z lett. - K�rp�tolhatlak valamivel? – k�rdezte, de a magabiztoss�g�val csak jobban feld�h�tett. - M�gis mivel? Veszel nekem m�sikat? – k�rdeztem undokul, s k�zben vetettem fel� egy cs�ppet sem kedves pillant�st. - H�t ha ragaszkodsz hozz�, akkor igen… esetleg szeretn�l egy k�z�s fot�t? – k�rdezte szemtelen mosollyal az arc�n. Ez volt mindennek a teteje, majd sz�tvetett a m�reg. V�gigm�rtem: r�vid, g�nd�r haj, kiny�lt p�l�, szakadt farmer, egy napszem�veg, ami az arca nagy r�sz�t eltakarta, �s egy baseball sapka. - M�gis minek kellene nekem k�z�s fot� veled? Tal�n annak eml�k�re, hogy t�nkretetted a telefonomat?… K�ssz nem… - ek�zben pr�b�ltam felt�p�szkodni, de a l�bam el�gg� elzsibbadt, s majdnem visszaestem, de a sr�c elkapta a karom �s felseg�tett. Egy pillanatig mozdulatlanul �lltunk �s n�zt�k a m�sikat, azt�n elh�ztam a karom. - Minden rendben? J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben az arcomat vizsg�lgatta. - Ti itt Los Angelesben meg vagytok h�ly�lve? – k�rdeztem indulatosan – Mi�rt ne lenn�k j�l? Csakmert nem akarok fot�zkodni Mr T�k�llyel, aki t�nkretette az egyetlen dolgot, ami a kapcsolatot jelentette sz�leimmel, meg a bar�taimmal? Vagy a nyakadba k�ne ugranom �s megk�sz�nni? – n�ztem r� d�h�sen, de a napszem�veg�n kereszt�l m�g a szem�t sem l�ttam, ami m�g jobban ideges�tett. - Ez sem egy rossz �tlet…- h�z�dott hatalmas mosolyra a sz�ja. - Tudod mit szeretn�k? – k�rdeztem halkan. - Mit? - Azt hogy v�gre hagyj magamra, hogy megn�zhessem a naplement�t. Ez nem olyan nagy k�r�s ugye? – mondtam m�r- m�r s�r�s hangon. - Biztos j�l vagy? – k�rdezte, de most �gy t�nt �szint�n agg�dik. - J�l leszek… - ezzel h�tat ford�tottam �s elindultam a h�zunk fel�. Tiszta cs�dt�megnek �reztem magam. Hihetetlen, hogy m�r az els� napon ez t�rt�nik velem. Visszas�t�ltam a h�zhoz, s k�zben azt rem�ltem, hogy holnap minden jobban fog alakulni. Csak ki kell aludnom magam - mondogattam -, s holnap minden jobb lesz. Felsiettem az emeletre, majd bezuhantam az �gyba �s r�gt�n el is aludtam.

2010.09.19. 17:53 D�ri

1. r�sz   18 m�ltam. Tegnap. Ma volt a gimiben az utols� napom. Minden olyan furcsa volt. Pedig nagyon is egyszer�nek kellett volna lennie… Azt gondoltam boldog leszek, hogy v�gre v�ge…de nem �gy lett. Eg�sz nap azon t�n�dtem, hogy hogy felejthett�k el a bar�tn�im a sz�linapomat. Bosszantott a dolog, azt�n ahogy telt a nap, egyre let�rtebb lettem. Nem volt kedvem besz�lgetni senkivel. Az utols� �ra ut�n �gy d�nt�ttem, hogy nem v�rom meg a buszt, ink�bb gyalogolok haz�ig. �gy legal�bb egyed�l maradhattam a gondolataimmal. Feltettem a f�lhallgat�mat, s bekapcsoltam a zen�t. J� hangosan hallgattam, hogy – m�r ha lehets�ges ilyesmi – ki�zz�n minden m�st a fejemb�l. �gy f�l �ra gyalogl�s ut�n haza is �rtem. Kinyitottam a bej�rati ajt�t, ledobtam a t�sk�mat a nappaliban �s a szob�m fel� indultam. A zene m�g mindig sz�lt a f�lesemb�l…Nem, ez rossz megfogalmaz�sa a dolognak. Iszonyatos hanger�n b�mb�lt. Bementem a szob�mba, ahol legnagyobb meglepet�semre ott tolongtak a bar�taim egy hatalmas ’Happy birthday’ felirat alatt. Majdnem �sszeestem az ijedts�gt�l, mire odarohant hozz�m Ivett �s Kamilla, a k�t legjobb bar�tn�m. - Vedd m�r ki azt a f�ledb�l!-ord�totta Iv’. Ord�tania kellett. Mikor kivettem a f�lesem, akkor esett le, hogy mi�rt is. A kedvenc sz�mom sz�lt…vagyis d�b�rg�tt, hogy „L.A. L.A. baby”. - Happy birthdaaaaaaaaaaaaaay!- kiab�lt�k mindannyian. - Jajj istenem…h�t ez�rt?…ti mind…- csak ennyit tudtam kiny�gni, mert m�r potyogtak is a k�nnyeim. Ekkor megjelent az anyuk�m, �s odah�zott a laptopomhoz, ahol a k�perny�n megl�ttam az apuk�mat. - Szia kicsim. Boldog sz�linapot! Ne haragudj, hogy nem tudtam hazamenni. - Semmi baj, �gy is t�k�letes. – apu Angli�ban dolgozik, s csak ritk�n tud hazaj�nni, �gy t�bbnyire kettesben vagyunk anyuk�mmal. - Az anyuk�ddal van egy meglepet�s�nk sz�modra…pontosabban kett�. - Eszter…- kezdett bele izgatottan anyu, mik�zben egy bor�t�kot szorongatott. – tudjuk, hogy gyerekkorod �ta van egy �lmod…�s mi arra gondoltunk…Jajj, mi�rt ilyen neh�z ez? - Semmi baj anya…ne s�rj…mondd csak! – pr�b�ltam nyugtatni, k�zben meg majd meg�r�ltem, hogy mit is akarhat mindebb�l kihozni. - Sz�val kicsim…ez t�lem, meg az apuk�dt�l van… - ny�jtotta oda a bor�t�kot. Egy darabig meredten n�ztem, sejtelmem sem volt r�la, hogy vajon mi is lehet benne. Azt�n vettem egy m�ly leveg�t �s kibontottam. Kivettem, ami benne volt. A k�vetkez� pillanatban, mintha egy m�sik dimenzi�ba ker�ltem volna: m�r nem hallottam a zen�t, sem a bar�taim hangj�t…csak b�multam azt a bizonyos pap�rt. Teljesen ledermedtem. - Heeeey vegy�l leveg�t! - Mindig r�d kell sz�ljunk?! – csacsogott Iv’ �s Kami. - Eszter? Minden rendben? – hallottam anya hangj�t, ekkor feln�ztem. - Ez egy repjegy…Los Angelesbe…Ez egy repjegy L.A.-be????- ekkor m�r sik�tottam �s ugr�ltam a boldogs�gt�l. - Igen. Az. – mondta az apuk�m, f�lig �r� mosollyal az arc�n. Elmondhatatlanul boldog voltam, csak �leltem a csajokat, meg anyuk�mat. - Ha v�gezt�l a vizsg�iddal, indulhatsz is. – mondta anya. Valami szomor�s�g-f�le csillant meg a szem�ben, amit nem �rtettem, de annyira boldog voltam, hogy ezzel nem is akartam foglalkozni. Hiszen…v�gre val�ra v�lik az, amir�l eddig csak �lmodoztam…L.A….vil�g�letemben oda v�gytam…�s most mehetek…l�thatom a napot lemenni a malibui tengerpartr�l…Hollywood…el sem hiszem…mindez csak r�m v�r… - Cs�pjetek meeeeeg! Tuti, hogy csak �lmodok! – kiab�ltam. - Nem �lmodsz! – kacsintott r�m a legjobb bar�tom, �s bel�m cs�pett. - Auuuu…ezt nem mondtam komolyan. – nyafogtam, s k�zben a karomat szorongattam, ami sajgott rendesen. - Nos vigy�zni kell, hogy mit k�v�n az ember a sz�linapj�n, mert m�g a v�g�n val�ra v�lik, nemde? – mosolygott egy hatalmasat, majd meg�lelt �s odament a t�bbiekhez. �jra �s �jra megn�ztem a jegyet, mert nem akartam elhinni, hogy ez velem t�rt�nik. Ekkor �szrevettem valamit…�s tan�cstalanul n�ztem anyuk�mra, aki mintha tudta volna mire gondolok. - Anya…de…ez a jegy csak oda sz�l…hogy?...hogy fogok visszaj�nni? - Igen. Csak odafele sz�l. Eszter! L�gy sz�ves �lj le. Szeretn�nk valamit elmondani neked apuk�ddal. Nem �rtettem az eg�szb�l semmit. Ekkor apa hangj�t hallottam: - Kicsim! Kaptam egy �ll�saj�nlatot. A v�llalatunk terjeszkedik, �s azt akarj�k, hogy �n legyek a los angelesi kirendelts�g vezet�je. Tudod mekkora el�rel�p�s ez nekem? Anya �s te pedig odak�lt�zn�tek, s �jra egy�tt lehetn�nk mi h�rman. M�r ki is b�reltem egy h�zat a tengerparton. Ott is van f�iskola… - Na nem… �n nem megyek veletek sehova…nekem itt vannak a bar�taim, a f�iskola…mindenem itt van!- fakadtam ki. - Eszter…- sz�lalt meg anya. – ott is van f�iskola, ott is lehetnek bar�taid. - Felejts�tek el! – jelentettem ki kategorikusan. - Egyezs�get aj�nlok! – sz�lalt meg apu, olyan komolyan, mint ahogy azel�tt m�g sohasem hallottam. - Hallgatlak. – mondtam duzzogva. - Felhaszn�lod a repjegyet, elutazol L.A.-be. Megn�zed a h�zat, ott t�ltesz 1 h�napot. Anyuk�d �s �n csak augusztusban megy�nk ut�nad. Kapsz egy bankk�rty�t, �gy mindent, amire sz�ks�ged van megvehetsz, �s ott lesz az asszisztensem is, ha b�rmi probl�m�d lenne. Amennyiben haza szeretn�l j�nni az 1 h�nap eltelt�vel, nem foglak megakad�lyozni benne. M�r megbesz�ltem Kami sz�leivel, hogy n�luk lakhatsz, ha �gy d�nten�l. - H�t ha �zletr�l van sz�…te t�nyleg nem viccelsz…- mondtam neki, m�r mosolyogva. – Ebben az esetben megyek. A k�vetkez� pillanatban anyuk�m karjaiban tal�ltam magam, aki csak �lelt �s �lelt �s k�zben azt suttogta: - K�sz�n�m…k�sz�n�m, hogy megpr�b�lod…

[45-26] [25-6] [5-1]