Jonasfans
Jonasfans
Tartalom
Menü
 
Jonas Brothers
 
Kitalált Történetek
 
Képtár
 
Videótár
 
Dalszövegek
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Facebook
 
'Dream come true...'
[45-26] [25-6] [5-1]

2011.08.29. 22:12 Idézet
g

Végreeee! Remélem a következő részre nem kell ennyit várnunk! Nagyon tetszik a történet! :)


2011.08.28. 22:22 Idézet

NAgyon jó lett eza  rész :) Már régóta vártam rá. Enyje Nick az az örökös féltékenykedés... 

na de gyorsan jöjjön az új rész :)

xoxo: Bea


2011.08.28. 14:00 Idézet

17. rész

 
… másnap…
 
 
(Eszter)
 
Telefoncsörgésre ébredtem. Csukott szemmel keresgéltem a mobilom.
- Halló… - szóltam bele álmos hangon.
- Heeey! – szólalt meg egy kedves hang – Akkor nem felejtetted el a ma estét ugye?
- Neeem Joe… Nem felejtettem el… Mennyi az idő? – képtelen voltam észhez térni.
- Fél 11. Csak nem keltettelek fel? – hallatszott a hangján, hogy jót mulat rajtam.
- Tudtam volna még aludni... – mondtam egy kis szemrehányással a hangomban.
Nevetett.
- Akkor egy kávé igazán rádférne… Találkozunk?
- Inkább visszaalszok… - dacoskodtam.
- Erre a válaszra számítottam – kuncogott – Szóóóval, nem találkozunk?
- Nem – makacskodtam tovább.
- Ez esetben muszáj lesz letennem a telefont.
„Letette… Tényleg letette?! Tényleg letette…” – próbáltam feldolgozni az információt, ami az álmosság miatt elég lassan ment – „Akkor most szépen visszaalszok. Ki sem kelek az esti koncertig az ágyból.” – elmosolyodtam, s magamra húztam a takarót. Ekkor kinyílt az ajtó. Annyira megijedtem, hogy majdnem lefordultam az ágyról.
- Tudod, hogy mennyire kiszámítható vagy? – vigyorgott Joe, kezében egy kávéval.
- Te nem vagy normális! – kiabáltam rá, majd az egyik párnát nekidobtam. – Mit keresel itt?
Nevetett.
- Hoztam neked kávét. Sejtettem, hogy úgysem tudlak majd kimozdítani az ágyadból, így rögtön idejöttem… - rámnyújtotta a nyelvét.
- Ravasz vagy Joe Jonas… De el fogom venni a kulcsodat! – mondtam lassan és tagoltan.
- Ugyan… nem veszlek komolyan! – húzta fel az orrát.
- Pedig igazán komolyan vehetnél! – keresztbefontam a karjaimat, majd elfordultam. Meg sem mozdult, majd mikor felé sandítottam láttam, hogy letörölhetetlen vigyor ült ki az arcára.
Itt már én sem bírtam tovább, és elnevettem magam.
- Na ideadod azt a kávét vagy tartogatod még a kezedben?
- Tessék csak… vedd el…
Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Odaértem hozzá, mire felemelte a kezét, amiben a kávé volt. Így persze nem értem el. Beálltam vele szembe, s mélyen a szemébe néztem.
- Kérem…
- Vedd el kislány…
Hiába ugráltam, sehogy sem értem el a kávét.
- Naaa… lécci… Joe… ne csináld már ezt… - néztem rá ártatlanul.
- Miről beszélsz? – nézett értetlenül.
Összeszűkültek a szemeim.
- Tudod, hogy miről beszélek.
- Sajnos fogalmam sincsen. – egy pillanatra sem kapta el a tekintetét.
- Akkor muszáj leszek felvilágosítani téged…
Hirtelen felkaptam az ágyról egy párnát, s jól oldalba vágtam vele. Erre leeresztette a kezét.
- Köszönöm szépen. – elégedetten mosolyogtam.
- Hmmm… ügyes… - nevetett – Szóval…
- Szóval?
- Mi lesz az estével?
- Már értem. Erre ment ki a ma reggeli látogatásod?
Széttárta a kezeit.
- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy nem futamodsz meg… - rám nyújtotta a nyelvét.
- Miért tenném? – húztam fel a szemöldököm.
Válasz helyett csak nevetett.
- 7-re érted jövök.
- Nem. – mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Hogy? De azt mondtad, hogy jössz… - bizonytalanodott el.
- És azt is mondtam, hogy Nick nem tudhat róla. Egyedül megyek.
- De ott leszel? – kérdezte már kifele menet.
- Persze, persze, csak menj már… - mondtam szórakozottan.
 
 
… késő délután …
 
 
 
Készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam. Azután csak álltam a szekrény előtt. Fogalmam sem volt, hogy mit is vegyek fel. Nyugtalan voltam. Legutóbb mikor ugyanitt álltam döntésképtelenül…
- Na nem! Nem hagyom, hogy Nick elrontsa a kedvem! – kiabáltam. Megrettentem a saját hangomtól… mintha nem is a sajátom lett volna… annyi elszántság és erő volt benne… Felvettem egy szűk farmert, kerestem egy hozzáillő övet, egy pánt nélküli felsőt. „Csak semmi feltűnés” mondogattam magamban. Nem szerettem volna, ha a másnapi sajtó az én képeimmel van tele. Megkerestem a napszemüvegem. Felpróbáltam: „remek, kitakarja az arcom nagy részét” – nyugtáztam.
A koncert 8-kor kezdődött. Jobbnak láttam, ha késve érek oda, reméltem így elkerülhetem a tömeget és az újságírókat is. A jegyemet Joe még délelőtt ideadta. Várnom sem kellett. Mikor odaértem a biztonsági őr barátságosan rám mosolygott.
„Gyorsan bejutottam és még a paparazzikat is elkerültem. Eddig jó vagyok.” Mire a koncertterem bejáratához értem, egészen megnyugodtam. Levettem a napszemüvegem. A jegyem a vip szektorba szólt, de már messziről kiszúrtam Molly-t, így inkább megálltam oldalt, ahonnan mindent láttam. Észrevettem, hogy Joe egyfolytában a színpad előtti részt lesi. „Nem hitte, hogy tényleg eljövök” – gondoltam, és elmosolyodtam.
Remek helyen álltam: mindent láttam, Nick pedig a lehető legtávolabb volt tőlem. Egészen felengedtem, mikor…
 
- A vip szektor nem itt van – egy kezet éreztem a vállamon.
Megfordultam.
- Kössz Rob… tudom – mosolyogtam barátságosan.
- Akkor miért ácsorogsz itt? – csodálkozott.
- Itt… Itt jobb… csak szeretném jól érezni magam, mint mindenki más… - futó pillantást vetettem Nickre.
Rob megértően bólintott.
- Azért nekem volna mégis egy ötletem… Gyere… - elkapta a kezem és a színpad széléhez vitt, ahová nem mehettek be rajongók, nem voltak családtagok, ellenben mindent remekül lehetett látni és hallani is.
- Várj, várj! Ugye a srácok nem itt fognak lejönni átöltözni? – aggodalmaskodtam.
- Ők nem erre jönnek. Ez a rész a technikusoknak van szabadon hagyva. Most viszont mennem kell… Még jövök… - kacsintott rám.
- Rob! Légy szíves… Nicknek ne szólj, h…
- Nem is láttalak…
- Kössz… - mosolyogtam.
Körbenéztem. Tökéletes rálátásom volt a színpadra… ennek azonban megvolt a hátránya, hiszen a srácok is beláthatták a helyet, ahol álltam, csak oldalra kellett nézniük. „Sebaj”- gondoltam. Legalább itt nyugodtan élvezhetem a koncertet. Figyeltem Nick-et. Önfeledt volt, mint mindig, amikor a színpadon állt. A pörgősebb számok után belekezdtek a ’When you look me in the eyes’-ba. Vic jutott eszembe. „Ez az egyik kedvence…” - nem gondolkodtam, csak elővettem a mobilom, és tárcsáztam. Felvette.
- Hallgasd! – kiabáltam.
Csak egy hatalmas sikítást hallottam a vonal másik végéről… Szinte láttam az izgalomtól kipirult arcát, amint majd összeesik örömében, s közben nyeli a könnyeit. Mikor vége lett a számnak kihasználtam a pillanatnyi „csendet”:
- Hiányzol… Majd hívlak!
- Imádlaaaaak! – kiabálta magán kívül.
Letettem. Vágyakozva gondoltam a barátnőmre, aki több ezer km-re van tőlem… hogy mennyire boldog lenne most ha itt lehetne velem… És mennyivel boldogabb lennék én is…
Közben felcsendültek a ’Please be mine’ első akkordjai, s ez visszarázott a valóságba.
- Szóljon ez a dal… - hallottam Nick hangját. Meg sem vártam a végét, mert nagyon is tisztában voltam vele, hogy mi lesz az. Éreztem, hogy végigszalad egy könnycsepp az arcomon. Felpattantam, s meg sem álltam volna a kijáratig, ha nem jön velem szembe Big Rob.
- Heey kislány… mi a…? – a színpadra felé nézett – Áhh… már értem.
- Kérlek… hadd menjek el… - mondtam elcsukló hangon.
- Na nem! Nem mész sehova. Inkább gyere vissza velem. Próbáljunk meg szórakozni.
- De én… Nick… nem megy ez nekem… - sütöttem le a szemem.
- Akkor mondok jobbat: szerinted Joe-nak hogy esne, ha te most szépen felszívódnál? Legalább rá gondolj… és hogy itt mennyien szeretünk téged… Nick, meg Molly pedig… Ne is törődj velük… Észhez fog térni a fiatalúr… Higgy nekem.
Közben a kedvenc részemet énekelték.
- Várj! Még ezt hallgassuk meg itt, jó?
Bólintott.
„I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you
I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you
I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you”
 
Nick és Joe a színpad szélén állva énekeltek. Joe még mindig a tömeget vislatta a szemével. Mókásan nézett ki, ahogyan ide-oda cikázott a tekintete. Persze ebből a rajongók semmit sem vettek észre. Csak néztem őt… annyira más, mint Nick. Olyan kedves, türelmes, és mindig ott van, amikor szükség van rá… Mintha megérezte volna, hogy nézem. Elkapta a tekintetem, és mosolyra húzta a száját. Mintha elszállt volna a nyugtalansága is. Alig láthatóan, nehogy Nick észrevegye: odabiccentett.
- Mostmár mehetünk Rob.
- Mostmár, mi? – a szemei sunyin csillogtak. Látszott rajta, hogy mindent tud arról, hogy Joe hol is töltötte az ideje nagy részét, mióta Nick nincs velem.
Végül a 'Turn right'-tal zárták az estét:
„So turn right into my arms
Turn right, you won't be alone
You might fall off this track sometimes
Hope to see you at the finish line…”
Joe rámnézett, miközben az utolsó sort énekelte. Tudtam, hogy azt szeretné, várjam meg koncert után.
- Rob! Kifelé menet nem erre jönnek a srácok ugye?
- Nem, a színpad másik oldalán.
Elégedetten bólintottam. Eközben a fiúk lementek a színpadról.
 
(Az öltözőben: Nick, Joe, Kevin)
 
Fáradtan rogytak le a kanapéra.
- Na? Elmegyünk valahova enni? – kérdezte Kev.
- Én benne vagyok. Joe? – nézett testvérére Nick.
- Aham, okés… - mondta tele szájjal.
- Hogy vagy képes ilyenkor almát enni? – csodálkozott Kevin – Inkább menj zuhanyozni! Így sosem indulunk el időben.
- Jó jó… Csak még van egy kis dolgom. – ezzel Joe felpattant, s kiment.
Esztert kereste. Csak remélni tudta, hogy valóban ott lesz a lány. Odaért a színpad mellé, meglátta Esztert. A szíve vadul kalapált.
- Milyen volt a buli? – vigyorgott, és beleharapott az almájába.
- Remek voltál… mint mindig – nyújtotta rá a nyelvét a lány. – Mert a kérdés erre vonatkozott ugye? Mr Tökély…
Joe elnevette magát. Felkapta Esztert és megölelte. Csak nevettek… és ölelték egymást… nem gondoltak a külvilágra… az újságírókra… egyszerűen jól érezték magukat… habár maguk sem tudták, hogy mi is zajlik éppen kettejük között…
 
(eközben az öltözőben)
 
- Nem hiszem el, hogy mindig Joe-ra kell várnunk… - bosszankodott Nick – Elmegyek. Megkeresem.
- Aztán nehogy eltűnj te is! – kiabált utána Kev.
Nick a folyosón bóklászott. Mikor kilépett a színpadhoz, meghallotta az ismerős nevetést. Összeszorult a gyomra. „Eszter? Itt?” – egészen felvillanyozódott ettől, s elindult a hang irányába. Senkinek sem vallotta be, de nagyon hiányzott neki a lány. Meglátta Esztert és Joe-t. Földbegyökerezett a lába. Észre sem vette, hogy valaki közelít a háta mögül.
- Nick! Mit ácsorogsz itt mikor rég… - és ekkor Kev is meglátta, hogy mit néz Nick.
A hangra odafordult Eszter és Joe is. Egy pillanatig farkasszemet néztek Nickkel. Majd Nick odébb taszította Kevint, s elrohant…

2011.07.23. 15:57 Idézet

16. rész

 
…néhány héttel később….
 
(Eszter)
 
Nick már hetek óta nem hívott. Nem kellett sokat kutakodnom a neten, hogy rájöjjek mi, pontosabban ki az oka ennek: Molly. Az újságok is tele vannak a képeikkel, amint a parton sétálgatnak, vagy együtt kávéznak. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt teszi. 3 hete még azt mondta szeret… Hogyan változhat meg minden egy csapásra? Minden csak hazugság lett volna? Észre sem vettem, hogy fel-alá járkálok a nappaliban és közben hangosan kimondom, amit gondolok:
- Hogy lehettem ekkora idióta? Mégis mi a fenét a gondoltam?? Hogy Nick Jonas és én??? Istenem…. nem vagyok normális… Tényleg álomvilágban élek… - lerogytam a padlóra, hangosan zokogtam. Képtelen voltam gondolkodni. Az érzelmek, s az összes fájdalom, ami felhalmozódott bennem hirtelen felszínre tört, s maga alá temetett. Magamon kívül voltam… Fogalmam sem volt róla, hogy percek, vagy órák óta heverek e a padlón. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Annyira tompa voltam és kimerült, hogy képtelen voltam reagálni. Olyan volt, mintha valamiféle sűrű ködfátylon keresztül láttam volna a dolgokat. A hang távolról jött, s csak nehezen jutott el a tudatomig, hogy ki is az, aki próbál felrázni.
- Eszter! Eszter! – éreztem az erős szorítást – Mi van veled?
A következő pillanatban valami nagyon hideget éreztem. Reszkettem.
 
(Joe)
 
Hiába csöngettem, senki nem nyitott ajtót. Hetek óta nem láttam Esztert. Elővettem a kulcsomat és bementem. Mikor megláttam, rögtön tudtam, hogy baj van. Ott feküdt a padlón, szinte öntudatlanul. Amint hozzáértem éreztem, hogy tűzforró. Az arca elgyötört volt, a szemei karikásak… nyoma sem volt annak a mosolygós lánynak, akit annyira szerettem. Felszaladtam az emeletre, megengedtem a hideg vizes csapot, majd visszarohantam hozzá. A karjaimba vettem. Odafent óvatosan levettem róla a pólót és a nadrágot, majd a hideg vízbe tettem.
Néhány perccel később reszketni kezdett. Megsimogattam az arcát.
- Eszter… Heeeey…
- Fázom… - mondta erőtlenül.
- Tudom… - a hangom gyengédséggel volt tele. Közben magamban mondogattam: „Joe! Koncentrálj!”
Lassan kinyitotta a szemét.
- Hogy… Hogy kerültem ide?
A szemei könnyesek voltak. Kezemet a homlokára tettem. Már nem volt forró.
- Cssss… Majd megbeszéljük. Bele tudsz kapaszkodni a nyakamba?
Bólintott.
Kivettem a vízből, bevittem a szobájába, majd az ágyra fektettem.
- Fel tudsz öltözni egyedül? – kérdeztem miközben a szekrényében kutakodtam száraz ruhák után.
- Felöltözni? – nézett rám nagy szemekkel, habár nem voltam benne biztos, hogy lát is. Végignézett magán. – Hol? Hol vannak a ruháim?
- Ezt majd később megbeszéljük. Menni fog, mit gondolsz?
Bólintott.
- Rendben. Addig lemegyek a konyhába. Mikor ettél utoljára?
- Nem… Én nem tudom… talán tegnap… vagy azelőtt…
- Készítek valamit, aztán jövök. – rámosolyogtam, majd lementem.
Gyorsan összedobtam néhány szendvicset. Siettem. Nem akartam sokáig magára hagyni. Mire felértem elaludt.
 
(Eszter)
 
Mikor felébredtem már sötét volt. Próbáltam fókuszálni, de nem láttam semmit sem a szobában. Csak egy kezet éreztem... Valaki fogta a kezem... Simogatta a karom...
- Nick? – telt meg élettel és reménnyel a hangom.
- Nem. – hallottam a halk választ, s rögtön elengedte a kezem.
- Joe? Te…? Hogy kerültem az ágyamba? – nem értettem az egészből semmit. Az utolsó amire emlékeztem, hogy fekszem a földön és fázok. Rettenetesen.
- Nem nyitottál ajtót… Féltem, hogy bajod esett… - suttogta.
Újra könnybe lábadt a szemem.
- Annyiszor hívtalak… Egyszer sem vetted fel… Nem hívtál vissza… - mondtam vádlón.
- Ne haragudj… Én… Elfoglalt voltam…
 
(Joe)
 
Nem tudtam mit mondjak… Annyira zavaros ez az egész… Azt sem tudtam mit érzek… Vagy mit kellene éreznem… Egyszerűen féltettem… Vele akartam lenni… De azt is tudtam, hogy ebből az egész káoszból, ami a fejemben uralkodik, Eszter semmit sem tudhat meg… Ő Nick barátnője… Legalábbis az volt… És én nem akarom őt elengedni… Egyszerűen képtelen vagyok távol tartani magam tőle…
- Joe? Baj van? – közben az arcomat fürkészte.
- Baj? Nem. – vágtam rá gyorsan. – Jobban vagy már? Megijesztettél.
- Most már minden rendben lesz… - megszorította a kezem – Csak… túl sok volt ez nekem… Nick… Molly… és azt hittem téged is elveszítettelek… - megint sírásra görbült a szája.
Nem bírtam tovább. Magamhoz húztam, s szorosan megöleltem.
- Én itt vagyok… sosem fogsz elveszíteni… - suttogtam.
Rám mosolygott.
-  Holnapra össze tudod szedni magad? – kérdeztem hirtelen.
- Miért? – nézett gyanakvóan.
- Lesz egy koncertünk… egy klubban…
- Jajj… Joe… Én ne… - kezdett tiltakozni, de nem hagytam, hogy végig mondja.
- Nincs de… Eljössz. Már régen buliztunk. – rákacsintottam.
Hosszan hallgatott, majd megszólalt.
- Molly is ott lesz?
Nem akartam becsapni, mert tudtam milyen dühös lenne, ha ott szembesülne az igazsággal.
- Feltételezem. El sem mozdul Nick mellől az utóbbi időben.
Huncut fény csillant a szemében.
- Ismersz valakit, aki az utolsó utáni pillanatban is tud jegyet szerezni egy Jonas  Brothers koncertre? – széles mosoly jelent meg az arcán.
- Ez az én Eszterem! – nevettem.
- De van egy feltételem…
- Már vártam… - rányújtottam a nyelvem.
- Nick nem tudhat róla, hogy ott leszek. Megegyeztünk? – felém nyújtotta a kezét.
Mélyen a szemébe néztem. Úgy tettem, mintha gondolkodnék, majd belecsaptam a kezébe.
-  Áll az alku, Miss Miller…

2011.04.24. 15:22 Idézet
Mouse_

A rész olvasása közben nem hallottam,nem láttam csak a sorokat.Olyan jól leírtad az érzéseket és a feszültséget,hogy teljesen belemélyedtem.Nagyon tetszenek a képek ,úgyhogy ha nem baj el is mentettem őket. :) Lécci nagyon hamar hozd a kövi részt!!!Ez tényleg egy baromira jó történet!!!!Sok sikert a kövi részhez!!!!Puszi:Mouse_


2011.04.09. 18:38 Idézet

15. rész

 
 
- Sajnálom… Ez miattam történt… Nem kellett volna idejönnöm… – gyötörte magát Joe – Utána megyek és megmagyarázok mindent Nicknek.
A fiú már indult volna, de Eszter elkapta a karját.
- Felejtsd el! – mondta határozottan Eszter.
- Tessék? – nézett rá értetlenül Joe.
- Jól hallottad!
- De… – kezdett volna akadékoskodni, de Eszter ismét elhallgattatta.
- Joe! Elég legyen! Itt az egyedüli ember, aki magyarázattal tartozik, az Nick... – a lány érezte, hogy keményebb hangnemet használt, mint kellett volna – Nézd… – kezdte újra, immár szelídebben – Ma te voltál az egyetlen, aki mellettem állt, amiért nagyon hálás vagyok neked… – megsimogatta az arcát.
A fiú becsukta a szemét és hatalmasat sóhajtott. Ahogy Eszter keze végigfutott az arcán kirázta a hideg. Valami furcsa, számára érthetetlen érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha mindig is ezt a kezet kereste volna… Mintha ez a kéz mindig is hozzá tartozott volna… Gyengéden megfogta az arcát simogató kezet… Kinyitotta a szemét és Eszter mosolygós arcát látta maga előtt. A lány magához húzta, s szorosan átölelte. Joe odasimult hozzá: érezte a haja illatát… Egy pillanatra elfelejtkezett mindenről, ami történt. Eszter suttogása húzta vissza a valóságba.
- Köszönöm! Köszönöm, hogy vagy nekem… hogy mellettem vagy… Igazi barát vagy…
Eszter minden egyes szava olyan volt, mint egy késdöfés Joe számára. Nem tudta, miért is fájnak neki ezek a szavak: „igazi barát vagy”. Ez a mondat visszhangzott a fejében. Kitörölhetetlenül és visszavonhatatlanul beléégett ez a három szó. Nem tudott szabadulni tőlük. Egész testében reszketett. Mintha a valóság kegyetlenül arcon csapta volna…
- Barát… Tiszta őrültség… - morogta maga elé.
- Joe? Minden rendben? – nézett rá Eszter kérdőn.
- Csak azt mondtam, hogy mennem kell! Késő van már… és aludnod kellene… - a fiú összeszedte magát, az arcán nyoma sem volt az előbbi zavartságnak.
- Te mindig figyelsz rám… - mondta fáradt mosollyal az arcán a lány.
- Ez egy barát dolga… - Joe még búcsúzóul megölelte, majd elindult.
Beült az autóba, s hazafelé vette az irányt. Mikor belépett a házba Denist és Id. Kevint találta a nappaliban.
- Joe! Hol voltál? – kérdezte Denise.
- Aggódtunk! – így Id. Kevin.
- Ne haragudjatok… Eszterrel voltam…
- Eszterrel? – kérdezték tágra nyílt szemekkel.
- Tényleg csak nekem tűnt fel, hogy Nick és Molly mennyire megbántották? – csattant fel.
Nem várta meg, hogy válaszoljanak, felrohant a szobájába. Odafent a villanyt sem kapcsolta fel, ledobta a kabátját, majd indult volna a fürdőszobába mikor…
- Azt hittem haza sem jössz reggelig… - hallatszott egy gunyoros hang.
- Jesszus… Te normális vagy?! – kiabált rá Joe.
Nick ült a fotelben.
- Szóval… Megmondanád, hogy mit is kerestél a barátnőm fürdőszobájában az éjszaka közepén? – kérte számon.
- Szóval ilyenkor a barátnőd? – kérdezett vissza.
- Magyarázattal tartozol… Láttam hogy néztél rá egész este… - erőltetett nyugalom bujkált Nick hangjában.
- Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal… Akinek magyarázkodnia kell, az egyedül te vagy!
- Valóban?! – emelte fel a hangját.
- Jól hallottad… Jobban tennéd, ha holnap reggel bocsánatot kérnél Esztertől! Megérdemli… - ellágyult a hangja – Nagyon szeret téged az a lány… Csak tudnám miért… - szűrte ki a fogai között.
- Szeret, mi?! Te meg vagy olyan jó testvér, hogy rögvest rohansz hozzá, amint nem vagyok mellette… - kiabált Nick.
- Igen szeret! Pedig sokkal jobbat érdemelne nálad… - Joe szeme szikrákat szórt.
- Igen? Például téged? – gúnyolódott tovább.
Joe elhallgatott.
- Menj ki! Most! – mondta határozottan.
- Szóval így gondolod…
- Nem tartozik rád, hogy én hogy gondolom… és most menj ki…
- Különben?
Joe egy szempillantás alatt Nick előtt termett. A szobában tapintható volt a feszültség. A két fiú farkasszemet nézett.
- Nem érdemled meg őt!
Mindketten reszkettek az idegességtől.
- Ti mit kiabáltok itt az éjszaka közepén? – nyitott be Denise.
- Kérdezd Joe-t! – így Nick.
- Mindkettőtöktől választ várok!
- Itt egyedül Joe tartozik magyarázattal! – makacskodott tovább Nick. Határozottsága eredménnyel járt.
- Joe? – nézett rá Denise.
- Nick megbántotta Esztert…
- Te meg egyből rányomultál! Ne tagadd, láttam mindent! – kiabált Nick magánkívül, s nekiment a testvérének.
- Ebből elég legyen! – állt közéjük Denise, megakadályozva a verekedést. – Nick! Menj a szobádba! Most! – utasította.
Nick sarkon fordult, majd becsapta maga után az ajtót.
- Ezt kettőtöknek kell lerendeznetek, ugye tudod? – váltott lágyabb hangra. – Ebbe nem akarok beleszólni. De látom, hogy bánt valami fiam… és nem csak Nick viselkedése, igaz?
- Most mit tegyek? – roskadt az ágyra Joe.
- Tedd azt, amit helyesnek érzel.
- És ha nem tudom mi a helyes? – nézett maga elé.
- A szíved mindig tudja, hogy mi a helyes…

2011.03.20. 13:11 Idézet

Sziasztok! Ne haragudjatok, h csak most reagálok, de egyszerűen az oldalra sem volt időm felnézni. Kis türelmeteket kérem, mert nagyon elfoglalt vagyok: örülök ha éppen ki tudom magam aludni. Az új részt folyamatosan írom, de még nincsen készen. Amint megvan rgtön felkerül ide és a blogomba is! Remélem megértitek ...

Üdv: M


2011.03.14. 09:24 Idézet

ÚÚÚJJ RÉSZ KÉREK SZÉPEN!!!!!!!!!!!Várom már nagyon a folytatatást


2011.03.01. 18:19 Idézet

Mikor lesz már köviii ????legyen mááárrr!!!!!!!!!!!!


2011.02.17. 21:04 Idézet
Mouse_

ÚJ RÉSZT!!!!!Most nagyon haragszom Nickre!!!Joe viszont olyan aranyos!!!Lécci hamar kövit mert meg ARAROM tudmi,hogy mi lesz ebből!!!PLS!! 


2011.01.26. 17:39 Idézet

14. rész ( Jonas-ház )

 
 

 
Joe Eszter számát tárcsázta, de mindhiába: ki volt kapcsolva. Aggódott a lányért, fogalma sem volt, hogy mit csináljon, csak állt ott az ajtóban, majd dühösen beviharzott a nappaliba.
- Nick! Az emeletre! – dörrent rá.
Nick azonban csak állt Molly mellett makacsul.
- Most! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Erre már megmozdult, s kelletlenül követte bátyját.
- Neked mégis mi bajod? – kérdezte Joe.
- Neked mi bajod? – emelte fel a hangját Nick is.
- Tisztában vagy vele, hogy most rohant el a barátnőd? Hogy éjszaka van, és egyedül…  – itt elakadt a hangja, mert most fogta fel saját szavai értelmét… – Egyedül… – nézett maga elé – S mindez miattad és Molly miatt…
- Joe! Te hallod, hogy mit beszélsz? – kezdte felháborodva Nick – Semmit nem csináltam… Mollyt meg hagyd ki az egészből! Ő csak beszélgetni próbált…
- Te nem látsz a szemedtől? Csak neked nem tűnt fel, hogy az a… – nyelt egyet – hogy Molly folyamatosan sértegette Esztert, a barátnődet. Tudod mit jelent ez a szó?
- Én tudom… És te? Te tudod, Joe? – szűrte ki a fogai között.
- Ez most mégis, hogy jön ide? – nézett értetlenül.
- Egész este fogtad a kezét… Láttam, hogy hogy néztél rá… – dühöngött Nick.
- Neked elment az eszed? Csak próbáltam támogatni őt, ha már te, nem tetted… Mert gondolom fel sem tűnt, hogy Esztert mennyire megbántottad, vagy hogy végig a könnyeivel küzdött…
- Te mióta lettél az őrangyala? Jobban tennéd, ha a saját életeddel foglalkoznál, az én barátnőm helyett… – kiabált Nick.
- És te? Te miért nem foglalkozol vele? Miért nem mész utána? – mutatott az ajtó felé Joe.
Molly ekkor lépett be.
- Nicky… – ölelte át hátulról – Nem vinnél haza? – mosolygott bájosan a fiúra, Joe-ra pedig szúrós pillantást vetett. Mindebből Nick semmit nem vett észre.
- Persze, elviszlek. – mondta gondolkodás nélkül.
- Hát ezt nem nézem tovább! – fakadt ki Joe. Lerohant a földszintre, felkapta a kocsikulcsot, s már indult volna, de Id. Kevin megállította.
- Fiam… Hova mész?
- Megkeresem Esztert…


(Joe nézőpontja)

 

 
Beültem az autóba. Fogalmam sem volt, hogy merre induljak. Csak azt tudtam, hogy meg kell találnom Esztert. Egyfolytában forgattam a fejem, hátha meglátom valahol… de mintha a föld nyelte volna el.
- Gyalog nem juthatott túl messzire… Remélem nem esett baja… – mondtam ki hangosan azt, ami nyomasztott.
Végül arra jutottam, hogy megnézem, hátha hazament. Leparkoltam a ház előtt a parton. Még megvolt a kulcsom, s mivel senki sem nyitott ajtót, bementem. A ház viszont teljesen üres volt. Semmi nyomát sem láttam, hogy Eszter ott lett volna. Kimentem a hátsó teraszra, leültem. Képtelen voltam felfogni, hogy miért viselkedett úgy Nick. Hiszen itt van ez a kedves lány, a gyönyörű mosolyával… Meredten néztem magam elé, mikor belémhasított a felismerés. Felpattantam és elindultam a sziklák felé. Valamiért azt gondoltam, hogy ott lesz.
- Csakis oda mehetett… – mondtam magamnak.
Korom sötét volt, nem néztem a lábam elé, csak futottam… Mikor odaértem csalódottan pillantottam körbe: nem láttam semmit és senkit. Már épp indultam volna vissza, mikor megpillantottam: ott ült a parton, ahol a víz a homokot nyaldossa. Annyira megörültem neki, hogy odarohantam és átöleltem.
- Hát megvagy végre… annyira aggódtam…
Csupa víz volt, reszketett.
- Joe? Hogy… hogy találtál meg?
- Csak reméltem, hogy itt leszel… – kisimítottam a vizes haját az arcából.
- Nick is veled van? – nézett rám reménykedve.
Hallgattam. Nem tudtam mit is mondhatnék.
- Joe? Kérlek…
- Nick… Nos ő... Összevesztünk… Utána hazavitte Mollyt… – nem tudtam a szemébe nézni.
Egy szót sem szólt, csak a vizet nézte.
- Gyere… – felhúztam a karjánál fogva – Csupa víz vagy… Hazakísérlek…
Nem ellenkezett, de továbbra sem szólalt meg. Csak összetörten lépkedett mellettem. Bementünk a házba, bezártam az ajtót. Lerogyott a padlóra.
- Készítek neked egy teát, meg egy forró fürdőt.
Nem reagált, így kezébe adtam a bögrét.
- Idd meg jó? Mindjárt jövök.
Bementem a fürdőbe és teleengedtem a kádat. Bekészítettem neki egy törölközőt, majd visszamentem hozzá: még mindig ugyanúgy ült, ahogy ott hagytam.
- Gyere Eszter… – megfogtam gyengéden a kezét, és az emeleti fürdő felé húztam. Nem tiltakozott. – Most magadra hagylak, jó?
Csak bólintott. Lementem a nappaliba, s leültem a zongorához. Mikor felpillantottam, már eltelt fél óra és semmi mozgást nem észleltem az emeletről. Valamiért rossz érzésem volt.
Felrohantam. Kopogtam. Semmi válasz.
- Eszter… Eszter minden rendben? – aggodalmaskodtam. Nem kaptam választ. – Eszter… kérlek… – csak a csend felelt. Nem gondolkodtam. Berontottam a fürdőszobába.
A lány ott ült ruhástól a kádban. Zokogott.
- Hát ezért csináltam neked forró fürdőt? – erre felnézett, s halvány mosoly jelent meg az arcán. Itt a pillanat, gondoltam, most talán sikerül egy kis életet rázni belé. Nem tétováztam. Bemásztam mellé úgy ahogy voltam: ruhástól, cipőstől. Ekkor megszólalt:
- Te megőrültél?
- Én? – komolyságot erőltettem magamra – Te ülsz ruhástól a vízben… Gondoltam ez valami európai szokás lehet… Kétségtelenül érdekesebb így a fürdés…
Ekkor kitrt belőle a nevetés.
- Te tiszta bolond vagy Joe Jonas. Különben is mit keresel itt?
- Én csak… aggódtam érted… – lesütöttem a szemem.
- Ez… kedves tőled… habár… – elhallgatott.
- Jobban örültél volna Nicknek, igaz? – tudtam, hogy erre gondolt. De amint kimondtam, egy egészen furcsa érzés kerített a hatalmába.
Bólintott. Minden szó nélkül felálltam és próbáltam kimászni a kádból, már amennyire ezt a vizes ruháim engedték.
- Joe! Most mit csinálsz? Én nem akartalak…
- Én most… jobb ha megyek…
- Kérlek ne… – ezzel a lendülettel elkapta a felsőm ujját, s visszahúzott. Megcsúsztam. Ráestem Eszterre. Az arcunk olyan k

2011.01.24. 14:31 Idézet

nagyon jó lett hamar a kövit


2011.01.07. 18:14 Idézet

 mikor lesz kövii??am nagyon jóó de k**g ez a Molly én biztos h otthagynám Niket is amien bunkó és összejönnék Joeval (A)


2011.01.03. 18:22 Idézet
Zsuci

Jujjj!!!!!!!!!!!!!!Ez a rész csak úgy mint az ezelőttiek is nagyon tetszik!!!Nekem ez a Molly nagyon nem tetszik!!!!Mikor lesz kövi???Alig várom!!!! 


2011.01.02. 16:28 Idézet

13. rész (Jonas-ház)

Molly Esztert méregette, majd a tekintete megakadt a lány arcán. Eszter állta a pillantását, az arcáról azonban semmit sem lehetett leolvasni. Egyedül a mellette álló Joe érzékelte, hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, mikor Molly kimondta azt a bizonyos szót. A fiú óvatosan megtámasztotta a derekánál fogva, s biztató pillantást vetett rá. Ezt azonban senki nem észlelte a jelen lévők közül. Ott, akkor, abban a pillanatban mindketten érezték, hogy egy néma, szavak nélküli, ki nem mondott barátság köttetett kettejük között. Elsőként Denise tért magához.
- Molly kedvesem… Itt maradsz velünk vacsorára? – törte meg a döbbent csendet.
- Denise… egy ilyen meghívásra hogyan is tudnék nemet mondani? – felelte nyájasan Molly.
Eszter ekkor újra megingott, de Joe elkapta a kezét.
- Tarts ki! – súgta oda kedvesen – Csak egy vacsora, és utána elmegy. – megszorította a lány kezét, mintha nyomatékot akart volna adni az utolsó mondatának.
Eszter csak bólintott. Elhatározta, hogy nem hagyja magát, azonban ezt az elhatározást Molly igen hamar aláásta.
- Akkor szerintem, le is ülhetnénk az asztalhoz… - találta meg a hangját Id. Kevin.
- Remek ötlet! – pislogott hatalmasakat Molly, majd egy hirtelen váltással minden ártatlanság eltűnt a hangjából. – Ó… Milyen kedvesek vagytok, hogy a régi, megszokott helyemre teríttettetek meg! – s gonosz mosoly jelent meg a szája szélén, miközben Esztert nézte.
Ezalatt mindenki elfoglalta a helyét a megterített asztalnál. Molly öröme nem volt véletlen, hiszen az Eszternek szánt, Nick melletti széken foglalt helyet. Mire Eszter észbe kapott, már csak ő és Joe álltak, s Nicknek ez fel sem tűnt, annyira lefoglalta Molly... Egészen addig, amíg a lány hátra nem fordult Eszterhez.
- Hoznál egy másik poharat? Én ebből nem iszom… de hát ezt már tudhatná a személyzet… – s lenéző pillantást vetett a lányra.
Eszter teljesen ledermedt. Ebből az állapotból csak az zökkentette ki, hogy Joe még mindig fogta a kezét… Pontosabban iszonyatos erővel szorította.
- Ezt _ mégis _ hogy _ képzeli ez a… - szűrte ki a fogai között.
Nick továbbra is hallgatott. Fel sem tűnt neki, hogy a barátnőjét szánt szándékkal sértegeti Molly.
- Eszter nem a személyzet… – kezdte Denise, de Molly belevágott a szavába, kihasználva az alkalmat, hogy újra megsértse a lányt.
- Jajj… Őszintén sajnálom… Olyan figyelmetlen vagyok… Joe, hát be sem mutatsz a barátnődnek? – szúrt oda még egyet Eszternek. Erre Nick is felkapta a fejét.
- Ő nem az én... barátnőm! – mondta indulatosan Joe, s közben Nickre nézett szúrós szemekkel.
- Ööö… igen… Molly, ő Eszter, a… barátnőm. – mondta kis hezitálás után a fiú.
- Valóban? – pislogott nagy szemekkel Nickre – Akkor csak engem zavart össze, hogy a testvéred egész este el sem engedte a kezét? Vagy ez nálatok természetes? – tekintetét Eszterék felé fordította, akik még mindig fogták egymás kezét. Nick pedig követte Molly mozdulatát. Csak most tudatosult benne, hogy a lány igazat mond.
- Nem. Nem az. – az ő hangja is indulattól csengett.
Szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. Most Id. Kevin próbálta menteni a helyzetet.
- Akkor lássunk hozzá! – majd Denise felé fordult – Drágám! Hozz kérlek még egy terítéket Eszternek!
A vacsora viszonylag csendben telt. A korábbi jó hangulatnak nyoma sem volt. Molly volt az egyetlen, aki ezt a helyzetet kifejezetten élvezte is.
- És Eszter… mesélj egy kicsit magadról… például, hogy találkoztatok az én Nickymmel? – mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez az érdeklődés csupán látszólagos.
- Ez csak a vihar előtti csend! – súgta oda Joe Eszternek – Ki akar borítani…
- Véletlenül találkoztunk a tengerparton. – a lány hangja minden érzelemtől mentes volt.
- Igazán? Milyen különös… – egy pillanatra úgy tett, mintha elgondolkozna a válaszon – És… játszol valamilyen hangszeren? – amint kimondta a kérdést, látta Eszter arcán, hogy célt talált, s széles mosolyra húzta a száját.
- Nem. – Eszter nyugalma a végéhez közeledett, kezdett erőt venni rajta a tehetetlen düh. Belül majd felrobbant, hiszen ott ült vele szemben Nick, akit teljes szívéből szeretett, és aki most egy másik lány mellett ült, s hagyja, hogy megalázzák.
- Akkor biztosan énekelsz, igaz? – Molly egyre magabiztosabb lett.
- Nem énekelek. – Eszter szeme szikrákat szórt. Csak Joe láthatta, hogy a lány az asztal alatt a kezét tördeli idegességében.
- Akkor mégis… mégis mit csinálsz te ezzel a lánnyal? – fordult hirtelen Nickhez.
Ő azonban mélyen hallgatott. Ez volt az a pont, amikor Eszter már úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Szemében egy könnycsepp jelent meg.
- Elég legyen Molly! – csattant fel Joe.
- Ezt mégis hogy értsem? – kérdezte ismét ártatlan hangon.
- Úgy ahogy mondtam: hagyd békén Esztert! – mondta lassan.
- Joe! – nézett rá Nick – Molly csak beszélgetni próbált…
Joe épp készült, hogy visszavágjon neki, de Eszter elkapta a karját.
- Hagyd kérlek… – próbálta visszafojtani a könnyeit – Denise, Kevin… Nagyon köszönöm a meghívást! – mosolyt erőltetett az arcára. Majd amilyen gyorsan csak tudott a bejárati ajtóhoz sietett.
Joe felpattant, dühösen Nickre nézett, s a lány után futott.
- Eszter várj…
De már csak a bejárati ajtó csattanását hallotta. Mire kiért, a lány alakja eltűnt az éjszaka sötétjében...

2010.12.15. 17:35 Idézet

Kedves Mind!

Köszönöm a kommenteket! Ne haragudjatok, h megkésve reagálok, de sajna az oldalra is csak elvétve nézek be, mert elég elfoglalt vagyok, de legkésőbb karácsonyra, a fa alá bekerül a folytatás ;-) Üdv: M


2010.12.14. 17:47 Idézet
Bia

Mikor lezs új rész?


2010.12.14. 15:04 Idézet

 Új részt!!!!!!!!!


2010.12.07. 18:55 Idézet
Zsuci

I luw this story!!!!  Lécci kövit hamar.!!! 


2010.11.25. 12:36 Idézet
Edina

jajj szegény eszter!!!!!!ki ez a molly-lótyó????menjen a francba!!!


[45-26] [25-6] [5-1]

 
Idő
 
Naptár
2023. Február
HKSCPSV
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Látogatottság
Indulás: 2010-08-07
 
Flag Counter
free counters
 
Cserék

//robertpattinson.gportal.hu/

 
 
 
 
 
 
 
 
Zene-letöltések

(Segítség: Rákattintasz arra, amit le szeretnél tölteni, majd ott a 'Download Now'-ra. Aztán kivárod azt az időt, amennyit kell (néhány perc/másodperc) és rákattintasz a 'Download File Now'-ra, és már tölti is.)


Videó

See No More (1:54)

Just In Love With You (teljes)

Zene

Fast Life (x)

See No More

Just In Love With You

Just In Love (ft. Lil Wayne)

Love Slayer

Kleptomaniac

LightHouse

All This Time

Make You Mine

Take It and Run

Not Right Now

 
Tartalom

A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77